A holokauszt pápai áldozataira emlékeztek (Cikkünket frissítettük)

Nem sokkal ezelőtt kezdődött a Pápa és Környéke Zsidó Kulturális Hagyományőrző Egyesület által szervezett emlékünnepség az új zsidó temetőben, amelyen a holokauszt pápai áldozataira emlékeznek. A megemlékezésen Radvánszki Péter rabbi és Budai Miklós kántor tart mártír istentiszteletet, majd Fodor Bernadett énekművész zenés-verses műsorát láthatják és hallhatják a megjelentek.  Az ünnepségen dr. Áldozó Tamás polgármester osztja meg emlékező gondolatait a jelenlévőkkel.

A magyar, majd az izraeli himnuszt követően a megemlékezésen megjelenteket Schmidt Orsolya, a Pápa és Környéke Zsidó Kulturális Hagyományőrző Egyesület elnöke köszöntötte.

– Emlékezünk – nemcsak szavakkal, hanem a bennünk rejlő érzésekkel, gondolatokkal, feltörő emlékekkel – melyet a fájdalom hat át. De jelen van az öröm is – hiszen vagyunk, itt vagyunk, együtt vagyunk. Zsidó gyökerekkel és anélkül, a történelemből már sokat tapasztaltak és az útjuknak még csak az elején járók. Örülünk, hiszen látjuk egymást, megidézzük halottainkat történetekkel, szavuk járását idézve – gyermekeiknek, unokáiknak örülve. Mert a terv nem sikerült. A gyökerek erősek, a hagyomány tovább él, az otthonokban elkészül a szombati kalács, ismerős a sólet íze, tudjuk vagy épp tanuljuk, hogy mit kell a széder tálra helyezni pészach-kor. Továbbvisszük őseink hitét, a hétköznapok világát, megismertetjük azt a kérdéseket feltevőkkel, hogy ne legyen már idegen, érthetetlen, megmagyarázhatatlan. Ne szüljön ellenséges gondolatokat. Legyen az, ami: nép, hagyomány, vallás, hit, közösség, tanulás – nem másság, hanem sokszínűség – gyűlölet nélkül – mondta az egyesület elnöke.

A Páva utcai körzet rabbija, Radvánszki Péter beszédben kiemelte, Pápa a magyarországi neológia, modern, intellektuális, polgári zsidóság egyik bölcsője.

– Élt itt egy közösség, melyet deportáltak, elpusztítottak, elüldöztek. Máig nem értjük, hogyan történhetett ez meg. Hogyan lehetséges, hogy valakik teljes egészében ki akarnak pusztítani egy közösséget, hogy fegyveresek törnek védtelenek életére. Még olyanokra is, akik az életüket adták volna az országért – emelte ki a rabbi, majd hozzátette, a holokauszt tragédiája még itt van bennünk, de már a cselekvés vágya is.

– Ma, egy olyan városban mint Pápa, már az együttélésben kell megtalálnunk a közösséget és a jövőt is. Közös felelősségünk az emlékezés, zsidóké és nem zsidóké egyaránt, de közös felelősség a jövő építése is. Ehhez pedig fontos, hogy ne keserítsenek el minket a hétköznapok, a rossz hírek vagy a rosszkedvű emberek. Találjuk meg az ünnepélyességet a mindennapokban, erőt az emlékezésben, a hősiességet az átlagosnak gondolt emberekben és fakasszuk mosolyra azokat, akiket szomorúnak találunk. Imádkozzunk a pápai holokauszt áldozataiért, és amikor kell, tegyünk a jövőért – fűzte hozzá.

Dr. Áldozó Tamás polgármester emlékbeszédében felidézte, harminc éve volt először az új zsidó temetőben egy megemlékezésen.

– Azalatt a három évtized alatt sok minden történt. A megemlékezéseken túl elkezdett épülni egy közösség, lettek jeles napjaink és ünnepeink, újra megtartották a zsinagóga falai között a purimot és a hanukát. Megszervezték a Zsidó Kulturális Napokat és elkezdtünk kapcsolatot építeni egy izraeli közösséggel. Én erőt és optimizmust látok, s ezt őszintén csodálom és irigylem is, mert nagyon messziről és mélyről kellett indulni ebben. Ültünk a dermesztő hidegben a zsinagógában, s olvastuk az áldozatok nevét, aztán megidéztük az emléküket egy másik évben. Emlékeztünk a 18. század végi betelepülésről és arról, hogy ez a zsidó közösség egyszer csak pápai lett, aztán pápai is maradt, s amit itt hagytak nekünk, az mindig is a miénk lesz – mondta a polgármester, majd hozzátette, el kell mondanunk, hogy ne felejtsék el és jól kell elmondanunk, hogy jól emlékezzenek rá.

– A múló idő kíméletlen az emlékekkel. Egy-egy generáció őrizgeti őket, de a következő már hajlamos arra, hogy csorbán vegye át azokat. Aztán kopik, töredezik tovább a hagyomány. Ha rosszul vigyázunk rá, akkor sokat veszítünk. El kell mondanunk, nem csupán itt, egymás között, minden évben, minden alkalommal egymás szemébe nézve idézni a mártírok emlékét, egykor volt pápaiakat, de mindig el kell mondanunk, s mindenütt el kell mondanunk, hogy beleborzongjunk, hogy mire képes az ember, ha hagyja elszabadulni a rosszat. Ki gyilkos lesz, ki közönyös, ki egyszerűen csak tehetetlen. Jól kell elmondanunk, hogy jól értsék az utánunk jövők, azok, akiknek a világát mi alakítjuk, akikért a felelősség a miénk. Jól kell elmondanunk, szép szóval, emlékjellel, kővel és a megemlékezéssel, de talán még ennél is többel. Személyes példával a következő generációért vállalt megingathatatlan elköteleződéssel, hogy ami megtörtént, annak az emlékét megőrizzük. De a világot közben olyannak tartsuk meg, hogy ami 77 éve megtörtént, az ne történhessen meg még egyszer, sohasem. Tisztelet a mártíroknak! – zárta gondolatait a polgármester.

A beszédeket követően Sem emlék, sem varázslat címmel zenés, verses összeállítást hallhattak a megjelentek Fodor Bernadett énekművésztől, a Magyar Állami Operaház szerződéses magánénekesétől, akinek műsorában közismert dallamok és magyar versek sorai fonódtak össze, emléket állítva a hajdani zsidóságnak.

Az ünnepi program végén a jelenlévők elhelyezték az emlékezés köveit az emlékművön.