A magányos hegy fejedelmei

A Gróf Esterházy Károly Múzeum tíz alkalomból álló régészeti sorozatot indított útjára. A programnak a Kékfestő Múzeum ad otthont. A múzeum foglalkoztatója az első előadásra megtelt érdeklődőkkel, akik Soós Bence A magányos hegy fejedelmei című előadását hallhatták. 

Soós Bence az ELTE Régészettudományi Intézetének volt hallgatója az alap- és a mesterképzés során, jelenleg másodéves a doktori képzésben, s a Nemzeti Múzeum Régészeti Tárának munkatársa.

– Alapvetően a vaskorral foglalkozom, – amely a Kr.e 800-tól Krisztus születéséig tartó időszakot öleli fel – a múzeumban a vaskori gyűjtemény részéért felelek. A Dunántúl a fő területem, azon belül is a Somló és a tihanyi Óvár – tudtuk meg az előadótól, aki kiemelte, a Somló a vaskorban fontos terület volt.

– Darnay Kálmán, a sümegi múzeum alapítója azt mondta, hogy a Somló olyan gazdag a leletállományban, mint az ausztriai Hallstatt település, amely mára a Világörökség része. Ott feltártak egy hatalmas, több mint 1.500 sírt tartalmazó temetőt és egy sóbányát is, s olyan gazdagságú anyagokat találtak, hogy még Ferenc József és Sissy is ellátogattak a településre, hogy megtekintsék. Darnay Kálmán szerint a Somló ehhez a gazdagsághoz hasonlít. Itt azonban a szőlőtermesztés ezt a gazdagságot pusztítja, ám Darnay tevékenysége sok leletet megmentett. Ő szerencsére publikálta is ezeket, így a mai napig láthatóak – tudtuk meg Soós Bencétől.

Darnay a 19. század végén és a 20. század elején végzett gyűjtést a Somlón, ekkor begyűjtötte azon leleteket, amelyeket a földművesek találtak.

– Doba környékén két halomsírt tudott megmenteni, ezek a gyűjteményébe kerültek. Igazából ezen leletek miatt gondoljuk azt, hogy a Somló egy fontos lelőhely. Az 1920-as években folytatódott a tevékenység, de ekkor már nem Darnay, hanem Rhé Gyula, a veszprémi múzeum igazgatója volt a főszereplője a kutatásoknak. Ő volt az, aki Somlóvásárhelynél, a vasútállomás környékén halomsírokat tárt fel – mondta az előadó, aki a legfontosabb leletre, egy Kr. e 7. századra tehető négykerekű kocsi maradványaira is felhívta a hallgatóság figyelmét. A kutatók elképzelései szerint,  felvonulás részeként holttestet helyezhettek el a járművön. A kocsiból a kerekek vasalása megmaradt, így jól rekonstruálható, hogy négykerekű volt. Ebben az időszakban a Dunántúlon ez nem volt jellegzetes része a temetkezési rítusnak, viszont ebben az időszakban Dél-Németországban visszatérő eleme volt a temetkezéseknek ez a fajta jármű. Ebből arra következetnek, hogy a somlói közösség szoros kapcsolatot tartott fent a dél-németországi régióval.

A másik kiemelkedő lelet egy bronzkorong, aminek nagyon jellegzetes a kialakítása. Erről a kutatók azt tartják, hogy Görögországban készülhetett, s talán a Balkánon keresztül juthatott Magyarország területére – derült ki az előadáson.

Soós Bence elmondta, Rhé Gyula munkássága óta a Somló környékén régészeti kutatás nem történt.

– Szeretném újra a régészeti figyelem középpontjába terelni ezt a vidéket. Úgy gondolom, erre Doba környékén minden lehetőség adott is, hiszen azok az eredmények, amelyek elő-elő bukkannak, érdekessé teszik a további kutatás számára ezt a környéket – zárta gondolatait Soós Bence.

Az előadássorozat július 16-án folytatódik, akkor a honfoglalás kori női viseletekről esik szó.