Anyukák beszélgetnek

2019 márciusa, Pápa:

– Szia, szomszédasszony! Hogy vagytok?

– Szia! Nálunk minden rendben!

– Bencének még mindig tetszik a suli?

– Ó, igen! Még mindig nagyon lelkes. Most éppen a nagy betűket tanulják. Nem mondom, hogy gyöngybetűk, de az biztos, hogy szorgalmasan gyakorol.

– És nálatok? Bálint készül már az iskolába?

– Igen, képzeld, már mindenkinek elújságolta a környéken, hogy jövőre elsős lesz és egyedül olvas majd könyvet és lesz szép iskolatáskája meg tolltartója. Még nagyon lelkes, remélem így is marad!

– Hallottatok már valamit arról, hogy mikor lesz a játékfesztivál?

– Valamikor az utolsó tanítási héten van általában, nem? Jó lenne tudni, milyen koncertek lesznek! Megint együtt megyünk, mint eddig minden évben?

– Hát persze! Ki nem hagynám! De a fiúk is szervezik ám már a programot nekünk! Tegnap hallottam, hogy focizás közben arról beszélgettek, hogy amint olyan idő lesz, megfűznek minket, hogy menjünk ki a strandra, meg azt is mondták, hogy az agrárexpón idén is szeretnének beülni a traktorokba.

– Na, azt gondoltam, hogy idén sem maradhat ki! Traktormászás nélkül nem telhet el egyetlen év sem!

– Ne haragudj, de most megyek! Kati néni nyugdíjba megy és ma búcsúztatjuk. Meglepetés bulit szerveztünk neki egy étteremben.

– Kati néni? Az nem lehet, hogy már nyugdíjas! Annyira fiatalos! Mi lesz vele munka nélkül?

– Ó, rengeteg terve van! Utazgatni szeretne, múzeumokba járni, elhatározta azt is, hogy megtanul horgolni is. De sokszor megy majd a lányáékhoz Németországba, szóval nem félek attól, hogy unatkozna. Bocs, de tényleg mennem kell!

– Persze, menj csak! Puszilom Kati nénit!

2020 márciusa, Pápa:

– Szia, szomszédasszony! Hogy bírjátok?

– Szia! Hát, soha nem gondoltam volna, hogy valaha idehaza tanítom majd a gyerekemet.

– Hát, igen! Egy éve még azt sem tudtuk, mi az a digitális oktatás, meg kijárási korlátozás, most meg úgy néz ki, hogy néhány hétig be leszünk zárva és tanulhatunk itthon. Mondjuk én nem bánom, egy-két hetet kibírok! Aztán folytatunk mindent onnan, ahol abbahagytuk!

– Komolyan nem emlékeztem rá, hogy nyelvtanból már ilyen dolgokat tanultunk alsóban!

– Bálint az első napokban nagyon élvezte, hogy tovább alhat, de már egyre többször mondja, hogy hiányoznak a többiek.

– Bence is így van vele, de mondtam neki, most egy kicsit én leszek a tanító néni, aztán a suliban újra bandázhatnak. Jön a sportnap, meg az osztálykirándulás, már nagyon várja.

– Hát, legyen igazad, de én azt hallottam, hogy idén nem mehetnek kirándulni. És azt is mondogatják a városban, hogy nem lesznek rendezvények sem. A nagy havazás óta emlékszel olyanra, hogy nem voltunk március 15-én ünnepségen? Soha nem gondoltam volna…

– Nem tudom mi ez a vírus, de jön a nyár, jön a meleg és pikk-pakk eltűnik ez a vacak, hidd el! 

– Azért én félek kicsit. Azt mondják, ez csak az eleje. Hogy az ilyen járvány többször is visszatérhet! A spanyolnátha is milyen sok emberrel végzett!

– Ugyan már! Ez itt a 21. század! Az orvosok pillanatok alatt kitalálnak valamit! Hidd el, jövő ilyenkor már arra sem emlékszünk, mi az az online suli meg maszkviselés!

– Jó, lehet, hogy egy kicsit túlaggódom! Beszéljünk inkább másról! Kati néniről tudsz valamit?

– Képzeld! A lánya babát vár! Csak most azon aggódik szegény, hogy amikor megszületik a baba, mehessen hozzájuk látogatóba! De neki is mondtam, hogy megnyugodhat! Ez csak egy kis baci, nem zár be miatta a világ hónapokra! Egy-két hét és mehet, ahová csak akar!

– Na, most én is megyek! A mai matekot még nem küldtük vissza és hamarosan lejár a határidő! Vigyázzatok magatokra!

– Ti is! Jó tanulást!

2021 márciusa, Pápa

– Szia, szomszédasszony! Hogy álltok a leckével?

– Szia! Ne is mondd! Bálint sírva jött haza az iskolából, amikor kiderült, hogy megint digitális oktatás lesz! Azt mondta, hogy tavaly is arról volt szó, hogy csak pár hét, aztán nyárig többet nem mehettek suliba. Ő már elkönyvelte, hogy az idei tanév is így fejeződik be. Nagyon hiányzik neki az iskola.

– Bence néha beszélget a neten a többiekkel és már kitalálták azt is, hogyan tudnak távoltól együtt játszani, de azért ez mégsem ugyanaz! Hallod, egy éve még nem gondoltam volna, hogy ez a járvány ilyen sokáig tart! Igazából nem is vettem komolyan. De annyi ismerős volt beteg mostanában, hogy lassan azt hiszem, soha nem tűnik el ez a betegség! Mit nem adnék érte, ha eltűnne ez a rémálom!

– Én is félek! Bár most azt mondják, közel a vége, és visszatérhetünk a régi életünkhöz! De lassan már nem is emlékszem rá, milyen volt azelőtt… Kati néniről tudsz valamit?

– Jaj, te még nem hallottad, mi történt? Másfél hete lélegeztetőgépen van. Az orvosok mindent megtesznek, de nem ígérnek semmit. A családja retteg minden telefonhívástól. Az unokája elmúlt hat hónapos. Még nem is tarthatta a karjában! Csak fényképen látta…  

2022 márciusa, Pápa

– Szia, szomszédasszony! Hogy vagytok?

Vajon hogyan folytatódik a történet? Rajtunk is múlik! Vigyázzunk egymásra!