Ballag már a vén diák…

Különleges napra ébredtek ma a ballagó diákok. Elérkezett az a nap számukra, amelyre mindannyian vártak a középiskolás éveik alatt. Még azok is nagyon szorítottak a szép időért, akiknek nincs a családjában vagy ismeretségi körében végzős tanuló, hiszen már több éve elmaradt a legszebb városi diákünnep.

Ezekben a percekben kezdődnek az utolsó osztályfőnöki órák, s adnak bölcs útravalót az osztályfőnökök tanítványaiknak, akiket három, négy, öt vagy éppen nyolc éven keresztül kísértek figyelemmel, segítették felnőtté válásukat. Hamarosan megszólal az utolsó csengőszó és felcsendül a Gaudeamus igitur… jól ismert dallama, és a ballagók elindulnak osztálytermeikből az ünneplő rokonok, barátok, ismerősök körébe az alsóbb éves diáktársaik sorfala között. Végigvonulnak az orgonaillatú, szépen feldíszített folyosókon. Van, aki könnyekkel küzd, van, aki mosolyogva integet szeretteinek. Fényképek százai készülnek, mindenki meg akarja örökíteni, szinte meg akarja állítani a múló, felejthetetlen pillanatokat.

Mindenki búcsúzik a végzősöktől, s hasznos tanácsokkal látja el a vén diákokat.

Az iskolai ünnepségek után elindulnak a hagyományos városi ballagásra, ahol a város vezetői is elbúcsúztatják az alma materek ballagóit.