Dicsőség a hősöknek (Cikkünket frissítettük)

Koszorúzással kezdődött nemrégiben az 1956-os forradalom és szabadságharc 65. évfordulója tiszteletére rendezett városi megemlékezés. Az emlékezők Kiss Zoltán honvéd alezredes, az önkényuralom elleni nemzeti függetlenségi mozgalom mártírja Deák Ferenc utcai emléktáblájánál és dr. Katona István, az 1956. október 27-én megalakult városi forradalmi tanács elnöke Márton István utcai emléktáblájánál tisztelegtek a hősök emléke előtt.

Az ünnepi műsornak a Jókai Mór Művelődési Központ színházterme adott otthont, ahol Németh Zsolt, az Országgyűlés Külügyi Bizottságának elnöke mondott beszédet.

Németh Zsolt beszédében elmondta, 1956 eseményeihez azért fontos újra és újra visszatérnünk, mert ebből a pár véres, mocskos, hősies napból született meg, ami a mai magyar nemzeti identitásunk szerves és kihagyhatatlan része. Mint mondta, egy barátja volt a vendége a mai budafoki ünnepségnek, ő Gaál László, aki 16 évesen harcolt a Móricz Zsigmond körtéren.

– Laci bátyám mindig beszél azokról, s azok helyett, akik meghaltak. Arról a 17 újpesti fiúról és lányról, akik november 7-ig harcoltak, s mindannyian meghaltak. Hírvivőjük sem maradt. Talán róluk ezért nem beszél senki. Mindig megkönnyezi annak a lánynak a hősiességét, aki a tank alá vetette magát. Ő maga is megsüketült a bal fülére, golyót kapott a csípőjébe és reteszt a hátába. A börtönben pedig tönkretették a nyakát. Ezek a fiatal újpesti fiúk és lányok az életüket áldozták fel a független, szabad Magyarországért. A mi Magyarországunkért. Mindent a hazáért! – ez volt a jelszavuk. Mindenen túlment a vállalásuk, mindent odaadtak a hazáért. Fiatalok voltak, nem féltek a haláltól, de közben nagyon sokat sírtak, amikor nézték, hogyan folyik az őszi esővízzel a társuk vére a csatornába. Ne feledjük soha, hogy 1956-ban sokan gondolkodás nélkül az életüket adták a mai szabad világunkért. Megállították a szovjet birodalom hadseregét, annyira megroppantották a kommunizmus gerincét, hogy már nem tudott belőle felegyenesedni. Ehhez a fajta gerillaharchoz elengedhetetlen volt a lakossági támogatás, a forradalmárokat mindenki segítette az országban – emelte ki Németh Zsolt, majd kiemelte, újra el kell mondanunk a forradalom történetét, életre kell kelteni a hősöket, mert 56 a mai nemzeti identitásunk szilárd alapja.

– Ez a pár szenvedéssel teli nap, olyan, mint a Passió. Nagycsütörtöktől húsvét vasárnapig tartó pár nap az egyház számára. Krisztus 33 évig élt, 3 évig tanított és gyógyított, de ez a 3 nap volt, amikor a legfényesebben izzott át rajta a végsőkig kimenő szeretet. Ebben a tekintetben hasonlít a passió 56-hoz, mert akkor átizzott a magyarságon az önfeláldozás. Ez a pár nap a nemzeti identitásunk kitörölhetetlen részévé vált – hangsúlyozta az Országgyűlés Külügyi Biztosságának elnöke.

– Megmutattuk 1956-ban, hogy a történelem kereke nem feltartóztathatatlan, ha hiszünk a nemzet erejében. Van a baloldalon egy vak hiedelem, mely szerint a történelemben olyan törvényszerűségek érvényesülnek, amelyekre nincs befolyásunk. Ezért értelmetlen megpróbálni feltartóztatni őket. Sőt, ők arra büszkék, hogy felismerik az idő szavát és nem fekszenek keresztbe a feltartóztathatatlan keréknek, hanem még löknek is rajta, akkor is, ha az a magyarokon gázol át. Ez még a marxizmusból, leninizmusból ered. A kommunizmus kísértete bejárja egész Európát és elsöpri az útjába állókat. Berlinig sem jutott a Vörös Hadsereg európai hódító körútján 1920-ban, mert Varsónál megakadt. A történelem feltartóztathatatlanak hitt kereke megakadt. A magyarok akasztották meg 1956-ban a történelem feltartóztathatatlannak hitt kerekét. A történelem kerekének megakasztásához az kell, hogy elhiggyük Zrínyi Miklósnak:„egy nemzetnél sem vagyunk alábbvalók, s ha kevesen vagyunk is, nem oly kevesen azért, hogy a török ebekkel meg ne bánassuk, hogy semminek tartott minket.”

Mindent a hazáért, dicsőség 56 hőseinknek! – zárta gondolatait a szónok. 

A beszédet követően 1956, te csillag címmel ünnepi műsort láthattak a megjelentek. Az összeállításban Nagy László író, költő, a Pápai Református Kollégium egykori diákja alkotásai hangzottak el. Közreműködött Pataki András Jászai Mari-díjas rendező, a Soproni Petőfi Színház igazgatója, Horváth Ábel zongoraművész, valamint a Sopron Táncegyüttes táncosai. A műsort Sipos Ferenc, a Sopron Táncegyüttes Bonis Bona Életműdíjas művészeti vezetője, valamint Varga Friderika és Linczenbold Maximilán, az együttes művészeti vezetője állította össze.

A tiszteletadás a Magyar Pieta szobornál koszorúzással ért véget, melyen az önkormányzat, politikai pártok, fegyveres testületek, intézmények és civil szervezetek képviselői helyezték el az emlékezés virágait.