Egy el nem hangzott köszöntő idősek világnapjára

Kedves Lakóink!

2020. október 1-jét írunk, de most elmaradt a lázas készülődés, nincsenek vendégek, nem tudnak jönni a hozzátartozók, családtagok. Itt van egy világnap, melyet 29 éve ünneplünk, de ez az idei kicsit más, mint a többi. Az ünnepi köszöntő is rendhagyó módon történik. Engedjék meg, hogy pár gondolatot megosszak önökkel, melyet a kollégáim fognak önöknek tolmácsolni.

Ez az év más, mint a többi……

Tavaly decemberben még felhőtlenül ünnepeltünk együtt a karácsonyt szeretteik és a kollégák körében. Boldog és izgatott gyermekek verseit és éneklését hallgatták önfeledten, fogadták Polgármester Úr jövő évi jókívánságait és élvezték családtagjaik meleg szeretetét. Akkor még nagyon távolinak tűntek azok a hírek, melyek Kínából érkeztek. Van egy város és van egy vírus, amely gyorsan terjed, rengeteg a fertőzött beteg, sok a halott. Olyan volt, mintha egy filmet néznénk, ami soha nem történhet meg velünk, csak kitaláció és a fantázia szüleménye. De alig telt el 3 hónap és egyszer csak derült égből villámcsapás! 

Az ország összes idősotthonában és bentlakásos ellátást nyújtó intézményében elrendelték a látogatási és kijárási tilalmat.  Különleges jogrend került bevezetésre, amire a rendszerváltás óta nem volt példa. Az intézményben az elmúlt 10 évben, saját hatáskörben elrendelt tilalomra se került sor. Influenzajárvány is mindig messze elkerülte az intézményünket.

Az új helyzet, a hirtelen elrendelt intézkedés félelmet és bizonytalanságot okozott mindenkinél. Igen, nálam  és az összes kollégánál is. Nagy kihívás elött álltunk és rengeteg munka várt ránk.

 Amit Önök nem láttak: házon belüli képzések, rengeteg eljárásrend betartása, védőeszközök és fertőtlenítőszerek folyamatos beszerzése, ÁNTSZ ellenőrzése, adatszolgáltatás és folyamatos félelem, hogy ne kerüljön be a vírus az intézmény falai közé. Hallgattuk a világ és Európa országainak híreit, és tudtuk, ha idős embereket támad meg a vírus, nagy baj lesz.

 Amit Önök láttak: a kollégák magabiztosságát, nyugalmát, türelmét a rengeteg telefonos érdeklődést. Megtanultak Messengeren beszélni, láthatták ezen keresztül a szeretteiket, bár nem igazán értették, ez, hogy lehetséges. Új eszközök kerültek a mindennapokba, tablet, okostelefon……Amikor meglátták a képernyőn a családtagjaikat, sírtak önök, sírtak a családtagok és megkönnyezték a nővérek is ezeket a megható pillanatokat. Nekünk gyorsan pörögtek a napok, önöknek lassan teltek a monoton hétköznapok. Megnövekedtek a feladatok, heti bevásárlás mindenkinek, kapcsolattartás az aggódó hozzátartozókkal, fokozott figyelem minden apró panaszra, tünetre. Apróbb balesetek, lázas állapotok, kórházi kezelések. Új fogalom, ami mindennapossá vált: karantén. Azok a lakók, akik 2 hét karanténba kerültek, a szobáikat sem hagyhatták el, a nővérek beöltözve mentek  hozzájuk. Mire az egyik karantén lejárt, egy másik újra kezdődött. A Teveli és Vörösmarty Otthonokban ez könnyen kivitelezhető volt a lakók saját szobáiban, míg a Barát utcában lakószobák kerültek kiürítésre, hogy izolációs szobákat tudjunk kialakítani. Lakókat kellett átköltöztetni másik szobákba. Március végén az átmeneti gondozóházba a kórházból 15 új lakó érkezett, melyet a kórház kiürítése miatt kellett megtenni. Önkéntesen új kollégák jöttek át hozzánk dolgozni, más önkormányzati intézményből, hogy segítsék a munkákat. A sajtó és a helyi televízió hetente többször érdeklődött az intézményben folyó védekezésről, a munkánkról, a lakók állapotáról. Ezek a hírek a hozzátartozók és a pápai lakosok körében is fontosak és megnyugtatóak voltak. Naponta éreztük a ránk nehezedő terhet és felelősséget mindazért, hogy Önök biztonságban legyenek. Tudtuk, hogy a hozzátartozók csak bennünk bíztak, hogy minden rendben lesz. Minden tőlünk telhetőt meg is tettünk ezért.

És jött a Húsvét, de ki emlékszik már rá?? Önöknek összefolytak az ünnepnapok a hétköznapokkal, hiszen mindig minden ugyanúgy történt. Nálunk elmaradt a húsvéti készülődés és nem volt felhőtlen az ünneplés.  Olyan távolinak tűnik már.

Eljött a június és újra lehetőség volt a látogatásra, kijárásra, de csak a fokozott megelőző intézkedések mellett. Napi rutinná vált a kézfertőtlenítés, a maszk használata és látványa, a megfelelő távolságtartás. Sajnos a felhőtlen öröm nem tartott sokáig, hisz augusztus eleje óta intézményünk kapui újra zárva vannak. Sajnos a Teveli úti részlegünk érintett lett a Covid-fertőzésben. A városban megnövekedett fertőzések miatt úgy láttuk helyesnek, ha minden részlegen elrendeljük a tilalmat, hogy megóvjuk önöket a fertőzés nagyobb kockázatától. Egy gondozónő és sajnálatosan két lakó tesztje lett pozitív. Már sokkal tapasztaltabbak voltunk, mint tavasszal, de most testközelből érezhettük a vírus jelenlétét. Tudatában voltunk, hogy most csak rajtunk múlik, hogy a fertőzés továbbterjedését meg tudjuk-e akadályozni, amely sikerült is. Aggódtunk a kolléga és családja miatt és aggódva érdeklődtünk a két idős férfi lakónk után az ajkai kórházban. Sajnálatosan az egyikőjüket elvesztettük. A másik lakót 6 hét után, közel 90 évesen hazaengedték a kórházból. Szerencsére jól van, állapota kielégítő. Sajnos nem sikerült a látogatási tilalmat feloldani, mivel az országban újra elrendelték a látogatási és kijárási tilalmat. Nem tudjuk, hogy fog alakulni a fertőzés a következő hetekben, hónapokban, de sajnos arra készülünk, hogy ebben az évben zárt ajtók mögött fogjuk ünnepelni a karácsonyt és az új évet. Mindent megtesznek kollégáim annak érdekében, hogy ezek a hosszú napok, hetek minél zökkenőmentesebben teljenek, mindenük meglegyen amire szükségük van, próbálják pótolni a hiányzó családtagokat. Soha eddig nem voltak ennyire rászorulva az ő segítségükre, szeretetükre, türelmükre, megértésükre.

Miközben mi is éljük a családi életünket, aggódunk a gyermekeinkért, szüleinkért, nagyszüleinkért. De minket otthon vár a család nyugalma és szeretete. Ezt próbáljuk biztosítani önök számára is: nyugalmat, biztonságot, törődést és szeretetet.

Szeretném megköszönni a kollégák lelkiismeretes, odaadó és áldozatos munkáját, amellyel sikerült ez idáig a fertőzést kivédenünk az intézmény területén.

Megköszönöm a lakók hozzáállását, türelmét és együttműködést, amely megkönnyíti számunkra a munkavégzést.

Kívánom, hogy jövőre már csak egy múló emlék legyen ez az év, hogy ugyanebben a körben együtt tudjunk közösen ünnepelni ezen a jeles napon, és izgatottan tudjuk várni a karácsonyi csodát.

Kívánok mindannyiuknak hosszú, boldog életet, mindenekelőtt pedig jó egészséget. Kívánom, hogy ne fogyjon el szeretteik és gondozóik figyelme, tapintata, szeretete, legyen derűs életük.