Egyek vagyunk! – A holokauszt áldozataira emlékeztek

Valaha a Dunántúl egyik legnagyobb zsidó közössége volt a pápai. Aztán jöttek a zsidótörvények, jött a II. világháború, a gettók, a deportálások, a haláltáborok. A pápai gettót 1944. május 24-én létesítették, majd május 31-én lezárták és június 30-án kiürítették. A transzport július 5-én hajnalban, az egykori műtrágyagyár területéről indult és július 9-én érkezett Auschwitzba. Az elhurcoltak 80 százaléka szinte azonnal a gázkamrákba került. A pápai zsidó közösség alig 10 százaléka tért vissza a borzalmak után. Ma, a holokauszt nemzetközi emléknapján rájuk, a pápai áldozatokra is emlékezünk.

– Az auschwitzi tábor felszabadításának napja, a holokauszt nemzetközi emléknapja az elmúlt több mint egy évtizedben része lett a helyi emlékezetpolitikának. Több alkalom is van az évben, amikor a holokausztra emlékezünk. Ezeken az alkalmakon mindig el kell ismételnünk, hogy ez több, mint pusztán egy történelmi eseményről való megemlékezés. A holokausztnak világos üzenete van, ami nemcsak a mi életünkre terjed ki, hanem olyan tartalma van, amit kötelességünk továbbadni a következő generációnak – mondta dr. Áldozó Tamás polgármester ma délután, a pápai gettó egykori bejáratának helyén, a Rákóczi utca – Kossuth utca találkozásánál lévő emléktáblánál, a Pápa Város Önkormányzata által szervezett megemlékezésen. A városvezető beszédében hangsúlyozta, a holokauszt üzenete azt a konklúziót is tartalmazza – azt is mondhatjuk, hogy imaszerűen -, hogy mindez nem fordulhat elő többé, ez még egyszer nem történhet meg.

– Fennállhat-e annak a veszélye, hogy újra előfordul, hogy származásuk, vallásuk miatt emberek élete kerülhet veszélybe, hogy közösségek semmisüljenek meg? – tette fel a kérdést a polgármester, majd úgy fogalmazott, ezzel a veszéllyel számolni kell más kontinenseken és Európában is.

– Az nem fordulhat elő a zsidó-keresztény hagyományokra épülő Európában, ami arra a szent könyvre épül, melynek első kötete a mi közös vallási, spirituális örökségünk, hogy zsidó embernek félnie kelljen az utcán. Az nem fordulhat elő, hogy hite, meggyőződése jeleit, jelképeit nem viselheti magán. Az nem fordulhat elő, hogy menekülnie, bujkálnia kell mindezért a nyilvánosság elől. Az nem fordulhat elő, hogy politikai szerepvállalásra készülő közéleti személyiségek olyan portfóliót állítsanak össze maguknak, amelyikben mindenféle hétköznapi aljasságoknak, nyilatkozatoknak, egy-két évvel ezelőttről előkerülő közösségi megnyilvánulásoknak helye van. Ennek az elutasításában, elítélésében, az ilyen véleményeket képviselők közösségből való kivetésében valamennyiünknek közös felelőssége van. Az nem lehet, hogy ma Magyarországon zsidó embereket tartsanak nyilván zsidóságuk miatt és őket politikai hovatartozásuk miatt még külön számon tartsák. Nem lehet, mert egyek vagyunk! Egyek vagyunk a magyarságunkban, egyek vagyunk az összetartásunkban és egyek vagyunk abban, hogy mindazon történelmi tapasztalatból, amiben részeltetett bennünket az elmúlt több évszázad, tanulnunk kell, és akkor tanulunk belőle, ha az értékek képviseletében, a humanizmusban mindig készek vagyunk közösen fellépni. Tisztelet a mártíroknak! – zárta megemlékező gondolatait dr. Áldozó Tamás.

A rendezvényen a Pápai SZC Jókai Mór Közgazdasági Szakgimnáziuma tanulói idézték fel a zsidóüldözés pápai túlélőinek visszaemlékezéseit, majd a résztvevők elhelyezték az emlékezés köveit az emléktáblánál. Ezt követően a Pápa és Környéke Zsidó Kulturális Hagyományőrző Egyesület emléksétára hívta a megjelenteket.