Épp 80 éve

80 éve, 1945. január 27-én az emberiség történelmének egyik legsötétebb fejezete ért véget, amikor a Vörös Hadsereg felszabadította az auschwitzi haláltábort. A Holokauszt Nemzetközi Emléknapon Pápán is minden évben tartanak megemlékezést a sok millió áldozatra, köztük a majd 3500 pápai deportált zsidó szomszédunkra gondolva.
A zsinagógában tartott megemlékezésen Grőber Attila polgármester mondott beszédet. Felidézte a kort, melyben az Esterházy gróf védlevelének köszönhetően a zsidók biztonságban érezhették magukat Pápán, s a város második legnagyobb vallási közösségévé váltak. Intézményeket működtettek, jótékonysági egyesületeket hoztak létre, városépítő polgárokká váltak. A harmonikus együttélésnek vetett véget a XX. századi zsidóüldözés.
– Az embertelenségből fakadó veszteség pótolhatatlan, a szégyellni való pusztítás okozta hiány fájó. – emelte ki a polgármeter. – Különösen abban a városban, ahol évszázadokon keresztül összesimultak a kultúrák és vallások. Ebben a városban soha nem az előítélet, a másik kirekesztése volt a vezérgondolat, hanem a valamit megismerni, megérteni és vele együtt tovább gazdagítani a világot, tovább gazdagítani a városunkat gondolata.
Kollektív bűnösség nincs, de egyéni felelősség van – hangsúlyozta a polgármester, aki hozzátette, a holokauszt borzalmaihoz mérhető, ha elfeledkezünk az elhurcolt zsidókról, egykori szomszédainkról. – Az ember megölhető, megalázható, kínozható és büntethető, de felejtésre és kitörlésre nem ítélhető. Az a közösség, melyet nem tűz össze az emlékezet, az bénultságra van ítélve, amelyet nem fűz össze bizalom és kölcsönösségen alapuló kapcsolat a múltbéli nemzedékek és a jelenben élők között, az nem bízhat a jövőben, az képtelen a fejlődésre. Pápa útja is elképzelhetetlen az itt élő zsidók nélkül. Határozottan vallom, hogy a jövő is csak a zsidó hagyományok és kultúra ápolásában lehet teljes.
A beszédet követően visszaemlékezések, irodalmi részletek hangzottak el Mayer Attiláné, Mógor-Schmidt Katalin, Schuszter Dóra, Sz. Juhász Klára, Babos Tibor és Szabó Szilárd tolmácsolásában. A felolvasás XX. és XXI. századi gondolatokat is a résztvevők elé tárt. – Szerettük volna, hogyha ez egyfajta láncolat, elindulunk egy örömteli zsidó közösségből, az örömteli ünnepek időszakából családi életet mutatunk be. Eljutunk oda, hogy nagy kérdőjelek vannak, hogy miért nem fér már bele az a zsidó közösség a saját települése életébe, amelyik korábban belefért. Eljutunk oda, hogy táborok, eljutunk oda, hogy gyilkosság, hogy halál, hogy elmúlás, hogy pusztulás, és aztán hogy ezt hogy lehet vagy lehet-e túlélni, és hogy ma ezzel mit tudunk kezdeni. Úgyhogy mi ezt az utat szeretnénk bejárni ezekkel a szövegekkel – mondta Schmidt Orsolya, a Pápa és Környéke Zsidó Kulturális Hagyományőrző Egyesület elnöke.
-A műsort követően a résztvevők elhelyezték az emlékezés köveit a túraolvasó emelvényen, majd a megemlékezés zárásaként elsétáltak a Rákóczi utcai emléktáblához.