HATTÓL NYOLCIG: Az apa – ingyenes vetítés az Alzheimer-világnap alkalmából
Kevés tabu tartja magát annyira erősen a nyugati társadalmakban, mint az elmúlás, szeretteink elvesztése: beszélünk róla, igyekszünk feldolgozni, de a személyessége, intimitása legtöbbször belénk fojtja a szót. Ezt a fájdalmat, az időskori demencia pusztító terhét igyekszik közelebb emelni, átélhetővé tenni Az apa, a francia Florian Zeller személyes ihletettségű filmje. Módszere, akárcsak a betegség, kíméletlen: a felejtés okozta magány borzalmát elszenvedőjének szemén keresztül, első kézből tapasztaljuk meg. Az idős Anthony (Sir Anthony Hopkins) mellé lánya új gondozót keres, majd szeretné elköltöztetni, ám ezek a hétköznapi változások leküzdhetetlen feladat elé állítják apja elméjét. Mi az ő szemszögén osztozunk, így hamar egy baljós hangulatú, már-már horrorisztikus közegben találjuk magunkat, ahol szereplők cserélődnek, ígéretek foszlanak semmivé, vagy épp felbukkan valaki, aki állítja: már évek óta velünk él.
Florian Zeller tinédzserként élte át nagymamája szellemi leépülését, ez a folyamat ihlette az előszőr színházi darabbá, majd mostanra filmdrámává érő történet megírásában. A filmváltozat főszerepére kezdettől Sir Anthony Hopkinst képzelte, ezért nevezte át hősét – az eredeti Andréról – Anthonyra, ezzel is fenntartva a reményt, hogy – elsőfilmesként – megnyerheti a színészóriást a szerepre. Mindannyian örülhetünk, hogy sikerrel járt: csak A bárányok hallgatnak sorozatgyilkosa és a Napok romjai komornyikja mérhető ahhoz az elementáris alakításhoz, amivel Az apában megajándékoz minket.
Ahogy Anthony elméjében egyre inkább az emlékek veszik át a hatalmat, úgy szorul háttérbe a valóság, és úgy hajlik hozzá egy-egy megszorult gondolathoz tér és idő. Változnak a szereplők, változnak a viszonyaik és változik a lakás is, mi pedig néha csak egy-egy ruhadarabból sejthetjük, hogy ez még mindig ugyanaz a nap. Ahogy fogynak a fogódzók, úgy távolodik el egymástól ok és okozat, mi pedig Anthony-val együtt próbáljuk meg kibogozni az eseményeket, és kapaszkodni abba a néhány, még biztosnak tűnő dologba. Közben megértjük, hogy ez a közös átélés a legtöbb, ami történhet velünk: ez az a feloldozás, amit kerestünk.
„A mozi a kérdések, és nem a válaszok helye.“ – Florian Zeller
2022. szeptember 21. szerdán, 18 órakor a JMK színháztermében.
