HATTÓL NYOLCIG: Steve Jobs

Az ember, aki a bézs kétezer(!) árnyalata közt sem talált megfelelőt, így inkább – nyilván szitkozódva – kikeverte magának. Végül ez lett a színe a számítógépháznak, aminek felnyitásához egy speciális szerszám kellett, de a belsejében megtalálhattad az alkotók aláírásait: minden egyes példányéban. Kettő a végtelen számú anekdotából, amik összessége választ ad a kérdésre: hogy lett Steve Jobs szeretet vagy gyűlölet tárgya az egész világon? Hogy szimbolizálhat egy ember öröksége valamit, és annak az ellenkezőjét egyszerre?

Nem egy szokványos életrajzi film ez: nincs “a kis Jobs először játszik Commodore 64-en” gyerekkor, se érdektelen szerelmek és nagyhatású találkozások. Helyettük van három termékbemutató (1984, 1988 és 1998), pontosabban az azokat megelőző utolsó percek színpad mögötti izgalmai, felvonultatva élete összes fontos szereplőjét. És amikor azt mondom “izgalmai”, érdemes komolyan venni: Jobs nyugodt, tét nélküli pillanataiban sem volt éppen leányálom, márpedig ezekből egy sem fért a filmbe. Nyomás alatt egyszerre kapcsol fékevesztett fokozatába a zsenialitás, és dől felszínre minden olyan jellemhiba, ami barátok, családtagok és kollégák életét tette pokollá. Energiák, amik egyszerre építik fel és rombolják le a világot.

Miközben mi remekül szórakozunk: nem baj, ha nem érdekel a technika, vagy utálod Jobs-t, az iPhone-t, esetleg az életrajzi filmeket. Ez elsodor mindenképp, mert a Trainspotting rendezője (Danny Boyle) és A közösségi háló írója (Aaron Sorkin) addig pörgeti a zseniális szövegeket kedvenc színészeink (Michael Fassbender, Kate Winslet, Jeff Daniels) szájában, amíg el nem mond valamit mindannyiunkról. Az egymáshoz tartozásról és felelősségről, ami akkor is ott van, ha épp nem vállaljuk. Így aztán a vád, hogy szépít kicsit Jobs emlékén, épp a lényeget téveszti szem elől: szerintem ez nem neki szól, hanem rólunk.

2022. június 7-én kedden, 18 órakor a Jókai Mór Művelődési Központ színháztermében! (A film 12 éven felülieknek ajánlott.)