Hortobágyi T. Cirill főapát a Pápai Polgári Körben

A Pápai Polgári Kör februári összejövetelének vendége Hortobágyi T. Cirill katolikus pap, bencés szerzetes, pannonhalmi főapát volt.

Az Ipartestület székházában tartott rendezvény elején dr. Dancs Ferenc, a Pápai Polgári Kör elnöke köszöntötte a megjelenteket, majd az egybegyűltek egy perces néma felállással emlékeztek a koronavírus magyar áldozataira.

Hortobágyi T. Cirill előadásában Pannonhalmáról, annak múltjáról és jelenéről, valamint a bencés hagyományokról beszélt.

– Pannonhalma óriási múlttal rendelkezik. Géza fejedelem alapította 996-ban, most pedig 2022-t írunk. Több mint ezer év múlt van már mögöttünk. Nagyon változatos volt a történelem, az apátság sorsa összefonódott a környékbeli népek sorsával, amiben volt virágzási és hanyatlási időszak is – tudtuk meg a főapáttól, aki kiemelte, 1989-ben elgondolkodtak azon, hogy mit lehetne fejleszteni, mi a jövő számukra.

– Az első döntés az volt, hogy a régi apátságainkat vesszük vissza, így Bakonybélt és Tihanyt. Mindkét épületet államosították 1950 után. Odaküldtünk egy-egy kis szerzetes közösséget, melyek az évek során megerősödtek. Mindegyiknek komoly kulturális missziója és hitéleti szolgálata van. Pannonhalma pedig az iskolán kívül a hagyományoknak megfelelően a turizmus köré nagyon sok mindent épített. 1996-ban felkerültünk a világörökségi listára, ez nemzetközi érdeklődést biztosít az apátságnak. Azon kellett elgondolkodnunk, hogyan tudjuk méltó módon fogadni a turistákat. Elindult tehát egy turisztikai fejlesztés, melynek része volt, hogy legyen éttermünk, arborétumunk, a gyógynövénykertben be tudjuk mutatni a gyógynövényhagyományt. Az apátság a háború előtt úgy működött, hogy saját gazdaságainak bevételéből tudta finanszírozni a kulturális, szakrális, karitatív küldetését. A szőlőterületeinkből 50 hektárt visszavásároltunk, s van egy komoly pincészetünk. A turizmushoz épülő hagyomány újjáélesztésével indultunk el – tudtuk meg az előadótól.

– A turizmus nagy lehetőség az egyházi intézmény számára azért, mert a művészettörténeti és történelmi emlékek miatt jönnek a vendégek, s egy élő monostort találnak, élő szerzetesekkel. Mi nem egy műemlék vagyunk, célunk, hogy az evangélium értékrendjéről is tanúságot tegyünk azok számára, akik felkeresnek bennünket. Nagy örömünkre, sok diákcsoportunk van. A járvány sajnos minket is sújtott, hosszú hónapokon keresztül zárva volt minden, az apátságot sem lehetett látogatni, de reméljük, az idén ez már egészen máshogy alakul – mesélte előadásában a főapát, aki beszélt arról is, hogy örülnek, hogy van egy bentlakásos fiúgimnáziumuk. Kiemelte, sajnos kevesebben választják a papi, szerzetesi pályát. Véleménye szerint az egyháznak el kell gondolkodnia azon, hogy mi az, amivel a fiatalokat jobban meg tudják szólítani.

Hortobágyi T. Cirill elmondta, ő 14 éves korában került Pannonhalmára, s ami nagyon megérintette, az a tanárai munkája és szolgálata, valamint a hely sokszínű, gazdag szépsége.

– Az egyházi hivatás nemcsak a mi döntésünkön múlik, hanem van egy belső elhivatottság, amit nehéz megmagyarázni. Én mindig tanár szerettem volna lenni, sosem gondoltam, hogy egyszer főapát leszek. Ám az élet úgy hozta, hogy a tanítás mellett mindig akadt más feladatom is. Voltam a fiatal szerzetesek nevelője, gazdasági és személyi helyettes – árulta el a főapát, aki végül hozzátette, a jövőben is az a céljuk, hogy őrizzék azt, amit felépítettek, mélyítsék a szolgálatukat, valamint erősítsék a szerzetesi közösségben lévő belső kapcsolatokat.