Angyalmadár — adventi koncert a Neoton Família sztárjaival Pápán

Csepregi Éva és Végvári Ádám, a Neoton Família sztárjai és két zenésztársuk, a Lukács házaspár érkezett csütörtökön Pápára az Angyalmadár című adventi koncertjével. A Jókai Mór Művelődési Központ színházterme teljesen megtelt ezen az estén, és a közönség egy másfél órás összeállítást hallhatott sok Neoton-slágerrel, néhány klasszikus karácsonyi dallal, valamint világsikerű dal magyar nyelvű feldolgozásával. A jól összeválogatott program a pápai közönség tetszését is elnyerte, a koncert végén állva tapsolták meg az előadókat, akik egy igazán emlékezetes adventi estét ajándékoztak így a helyi rajongóiknak.

A fellépésük előtt Csepregi Éva és Végvári Ádám a Médiacentrumnak elmondták, emlékeznek a pápai koncertjeikre. A 80-as években a nyári turnéik keretében sokszor jártak a Szabadtéri Színpadon, mindig jó hangulatú bulik voltak ezek, s megemlítették, nekik is megmaradt a helyszín „jellegzetességeként” a színpadról látható, a nézőtér mögött magasodó kastélyépület homlokzata. Ugyanígy emlékeznek arra játékfesztiválos koncertre is, amikor Demjén Ferenc sajnálatos balesete miatt le kellett mondja a fellépését, s ők „ugrottak be” a Neotonnal a vasárnap estére, s a teljesen megtelt Fő téren egy jól sikerült előadással zárták a pápai rendezvényt. Most is szívesen, nagy örömmel jöttek városunkba.

A Neoton együttest 1965-ben alapította két közgázos fiatal, Pásztor László és Galácz Lajos. Később tagcserék, átalakulások után működtek Neoton Família, Éva-Neoton, Új Neoton, majd 2005-től Neoton Família Sztárjai néven. A pápai koncerten igyekeztek minden korszakukból előadni dalokat, s emellett Csepregi Éva szólóalbumáról is beválogattak szerzeményeket, valamint Végvári Ádám hajdani Ádám's Family nevű együttesétől is az ide illő December című számot. Hajdani zenésztársukra, Jakab Györgyre, a Neoton Família billentyűsére, énekesére és dalszerzőjére a Búcsú című dallal emlékeztek meg. Az adventhez kapcsolódva, s persze az együtt éneklés lehetőségét is megadva a közönségnek elhangzott a Csendes és a Kiskarácsony, Nagykarácsony, a külföldi slágerek közül (természetesen magyar szöveggel) a Fernando az ABBA-tól és a Hallelujah Leonard Cohentől. S nem maradhattak ki az olyan nagy Neoton-slágerek sem, mint a Holnap hajnalig, a Kétszázhúsz felett, a Ha elmúlik Karácsony, vagy az „ős”-Neotont 1968-ban országszerte ismertté tevő sikerük, a koncerten utolsóként eljátszott Kell, hogy várj.

Érdekes volt eleinte, hogy a nézőtéri fényt az előadás alatt nem kapcsolták le, de értelmet nyert, mert így a színpadról ők is végig látták a közönséget, a reakcióikat, láthatóan számukra is fontos volt érzékelni, kik azok az emberek, akik eljöttek, akiknek muzsikálnak. Minden dalt egy kis felvezetés előzött meg, valami kis rövid történettel, információval annak keletkezéséről, arról, miért fontos az együttes történetében, vagy a korról, amiben született. Így a nézők egy hangulatos időutazás részesei lehettek egy hat évtizedes múlttal rendelkező zenekar történetében. S természetesen a jól szerkesztett, másfél órás műsor igazi adventi élmény is volt a jelenlévőknek, az ünnepvárás időszakának emlékezetes pillanata.