Amilyen az újév első napja — olyan lesz az egész év

Az év utolsó napjához mindig különös várakozás társul. Mintha nemcsak a naptár lapja fordulna, hanem mi magunk is új eséllyel indulnánk tovább. A magyar néphagyomány szerint pedig az sem mindegy, hogyan búcsúztatjuk az óévet - és hogyan köszöntjük az újat.

Szilveszter estéje régen a zajos vidámság ideje volt. A hangoskodásnak komoly szerepe volt: a zajjal, dudálással, kolompolással elűzték a rosszat, a betegséget, a balszerencsét. A sok vitát kiváltó mai tűzijátékok, petárdák is ennek a hagyománynak a továbbélő formái.

Régen az év utolsó napján különösen ügyeltek arra is, mi kerül az asztalra. Szárnyast nem volt szabad enni, mert „elkaparja a szerencsét”. Annál inkább került elő a malac, hiszen a hiedelem szerint előtúrja a jót, a bőséget. Lencsét pedig szinte kötelező volt fogyasztani - apró szemei a pénzt, a gazdagságot jelképezték. Fontos azonban, hogy ne együnk meg minden ételt, ami csak otthon van! A babona szerint, ha tartalékolunk némi élelmet, akkor a jövő évben sem fogunk hiányt szenvedni semmiben, nem ürül ki a kamránk.

Természetesen a szerelem sem maradhat ki a szilveszteri babonák köréből. Szokás volt, hogy a lányok az óév és az újév éjjelén házilag gyúrt gombócokba belegyúrták a kiszemelt férfiúk neveit, s amelyik gombóc főzéskor elsőként jött fel a víz felszínére, az abban található nevet viselő férfi volt a szerencsés választott.

Sok babona kapcsolódik az időjósláshoz is. Ha az újév első napján sütött a nap, akkor a hiedelmek szerint egész évben szép időre lehetett számítani. Ha csillagos az ég, akkor rövid lesz a tél. Ha újév éjjelén piros a hajnal, akkor szeles lesz az esztendő.

Sok helyen készítenek ilyenkor fokhagymakalendáriumot, vagyis a 12 hónapot jelképező 12 gerezd fokhagymát meghintenek sóval, s amelyik hónap gerezdje másnapra nedves lesz, abban a hónapban sok csapadék várható.

Ez az időszak a tilalmak ideje is volt. Nem volt szabad mosni, takarítani, kivinni a szemetet - nehogy a szerencsét is kidobják vele együtt. Fontos volt viszont, hogy férfi lépjen be először a házba, mert ez jó szerencsét hozott a következő esztendőre.

Sokan jósoltak is az új évre. Aki korán kelt, szorgalmas esztendőre számíthatott. A pénztárcába tett aprópénz a bőséget vonzotta, a koccintás pedig azt jelképezte, hogy az év örömmel és egészséggel telik majd.

Bár ma már kevesen tartjuk be szó szerint ezeket a szokásokat, mégis van bennük valami megnyugtató, a közös hit abban, hogy lehet újrakezdeni. Hogy az év fordulóján nemcsak a naptár, hanem a gondolataink is tisztábbak lehetnek.

Talán ezért szeretjük annyira a szilvesztert és az újévet. Mert egy pillanatra megengedjük magunknak a reményt: hogy a következő év jobb, könnyebb, emberibb lesz. És ha közben eszünk egy kis lencsét, koccintunk egyet, és mosolyogva kívánunk boldog új évet egymásnak - akkor már tettünk is valamit érte!