Táncterem viseli Ruppert László emlékét

Megható ünnepség keretében nevezték el a Tánc-Lánc Alapfokú Művészeti Iskola első emeleti tánctermét, amely mostantól Ruppert László emlékét őrzi. Az ajtón elhelyezett emléktábla tiszteleg a kivételes táncpedagógus, közösségépítő és néptáncos életműve előtt, aki generációk szakmai és emberi fejlődésére volt meghatározó hatással. A teremben elhelyezett emléktáblát Ruppert László felesége és fia leplezték le, valamint egy személyes hangulatú kamaratárlat is nyílt a fotókból.

Ruppert László Győrben élt, ám 1985-től a Pápai Vadvirág Néptáncegyüttes művészeti vezetőjeként szorosan kötődött Pápához. Az együttes felkérésére érkezett a városba, és párhuzamosan vezette a Vadvirágot, valamint a Kisalföld Táncegyüttest is. Munkássága azonban nem ért véget a vezetői évek lezárultával: később is visszatért Pápára.

Személyiségére a felkészültség, a nyitottság és az emberség volt jellemző. Tanítványai és kollégái egyöntetűen úgy emlékeznek rá, mint kiváló közösségépítőre, aki nemcsak tanított, hanem összetartott. Barátságos, mégis következetes pedagógus volt, aki hitt a munkában és a gyakorlás erejében - mondta el Müller Zoltán művészeti vezető beszédében.

A Vadvirág Néptáncegyüttes vezetését 1999-ben adta át, de a táncpedagógusi munkát tovább folytatta: tanított a Tánc-Lánc AMI ásványrárói kihelyezett tagozatán, táborokat szervezett Győrújbaráton, és aktívan részt vett a táncoktatók képzésében is. Erdélyben is sokat gyűjtött, szakmai látásmódját pedig mérnöki végzettsége is gazdagította. Bár mérnökként kevesen látták dolgozni, ez a tudás az előadások világában is megjelent: díszleteket tervezett, eszközöket készített, mindig a teljességre törekedve.

Életét a táncnak szentelte. 2025. április 29-én, a Tánc Világnapján hunyt el, ami sokak számára különösen szimbolikus és fájdalmas búcsú volt. Tanítványai „Rupiként” vagy „Főnökként” emlegették - egy próba közben elsütött poén után ragadt rá a becenév, amely végül szeretetteljes megszólítássá vált. Így marad meg az emlékezetben is: határozottan, humorral, emberien.

A most felavatott táncterem és az emléktábla nem csupán egy név viselője lett, hanem egy szellemiségé is. Annak az üzenetnek, amelyet Ruppert László egész életében képviselt: gyakorlás nélkül nincs tánc, közösség nélkül nincs művészet. Az intézmény bízik benne, hogy emléke és példája az elkövetkező generációk számára is irányt mutat majd.