A pápai zsidóság hitirányzatai és közösségi terei
2026-02-13 14:43:00 | Varga András | Varga András | Pápa-közélet | 2,2 perc | |
Simon Zsolt helytörténész a Zsidó Szabadegyetem legutóbbi előadásán a pápai zsidóság történetét mutatta be, kezdve az Esterházyak és a zsidóság kapcsolatának kialakulásától a XVII. század végéig. A pápai védlevél, amelyet Esterházy Ferenc 1748. május 10-én írt, lehetővé tette a zsidóság számára, hogy temetőt és imaházat működtessenek a városban, miközben védelmet kaptak a földesúrtól. A zsidóság létszáma 1846-ra közel 3000 főre nőtt, ami a város lakosságának 24 százalékát tette ki, de a számuk később folyamatosan csökkent. Simon Zsolt hangsúlyozta, hogy a magyar földesurak korán felismerték a zsidóság gazdasági potenciálját, amelyet kihasználtak, így imaházakat, kórházakat és iskolákat építettek. A második világháború alatt a zsidóság hitélete megtorpant, de 1945 után újraindult, és Löwenstein Sándor rabbi vezetésével 1956-ig működött.
Ezzel a címmel tartott előadást Simon Zsolt helytörténész a Zsidó Szabadegyetem legutóbbi alkalmán. Zsolt évtizedek óta kutatja a pápai zsidóság történetét, mondanivalóját az Esterházyak és a zsidóság első kapcsolatától a XVII. század végétől kezdte. - A pápai védlevélnek az előzménye Kismartonra vezethető vissza. 1698-ban a nikolsburgi zsidók költöznek oda, és az Esterházyakkal ott kerülnek először kapcsolatba. Pápán 1748. május 10-én ír védlevelet Esterházy Ferenc velük. Ebben megszabja a zsidóságnak, hogy milyen tevékenységeket végezhetnek a városban, cserében temetőt működtethetnek, imaházat állíthatnak fel, és ugye védelmet nyújt a földesúra a számukra - mondta kérdésünkre Simon Zsolt. Ez a védlevél aztán többször megújításra kerül. Azért van rá szükség, mert a zsidóság létszáma folyamatosan nő. 1846-ra eléri majdnem a 3000 főt, és ez a város 24 százalékát teszi ki, de 1880-ban is ugyanez a 24 százalék fennmarad. Onnantól kezdve aztán a zsidóság folyamatosan csökken, és ez a védlevél gyakorlatilag végig egy hivatkozási pont lesz a földesúr és a zsidóság között. Előadásában Simon Zsolt arról beszélt, hogy a magyar földesurak korán felismerték a zsidóság gazdasági potenciálját, amit ki is használtak és ezért adtak nekik védelmet. A védelem alatt aztán elkezdtek építkezni, imaházat, kórházat, iskolákat hoztak létre. - Két zsinagógájuk volt. Az elsőt 1782-ben Rapaport Wolf építteti meg, ez egy egyszerű barokk zsinagóga, ott állt az iskola helyén, majd megépült 1846-ban a ma is látható nagy zsinagógájuk. Lőw Lipót lesz az, aki felszenteli ezt a zsinagógát. A templom mellett a tanítás volt a legfontosabb tényezőjük. Ugye a fiataloknak a héder, az idősebb korosztálynak, 13 éves kortól a jehsiva. A fejlődés a második világháború idején megtört, két gettó is működött a városban, majd a háború után még újra szervezték a hitéletet. 1945-ben felszentelik újra a zsinagógát. Akkor elindul újra a hitélet, és egészen 1956-ig működtetik Löwenstein Sándor rabbi révén. Ő az utolsó rabbija a közösségnek. A foglalkozás végén Schmidt Orsolya, a Pápa és Környéke Zsidó Kulturális Hagyományőrző Egyesület elnöke felhívta a figyelmet a következő alkalomra. Március 11-én Darvas István főrabbi tart előadást.
