A kékfestés új dimenziói — Hamarosan kiállítás nyílik a Kékfestő Múzeumban

Április 29-én új időszaki kiállítás nyílik a Kékfestő Múzeumban „A kékfestés új dimenziói” címmel. A tárlat három kortárs alkotó - Szilágyi Erzsébet, Huszár Erzsébet és Tóvaj Rozália - munkáit mutatja be, akik egészen eltérő megközelítésben nyúlnak a hagyományos kékfestés motívumkincséhez és technikájához.

Huszár Erzsébet művésztanárként és „kékfestő inasként” határozza meg magát. Munkásságában a népművészet, a divat és a kísérletező alkotói szemlélet találkozik. „A népművészet mindig is része volt az életemnek” - meséli. Édesanyja hímzései már gyerekkorában közel hozták hozzá ezt a világot, de igazán meghatározó élményt egy egyetemi lehetőség hozott: ekkor látogatott el Nagynyárádra, Sárdi János műhelyébe. „A műhely hangulata teljesen magával ragadott. A nyári gyakorlatomat is ott végeztem, és végül ott is ragadtam.”

A kékfestéssel való munka számára nemcsak alkotás, hanem egyfajta terápia is lett. Ugyanakkor hangsúlyozza: a technika elsajátítása rendkívül összetett. Huszár Erzsébet Kaposváron, a Zichy Mihály Művészeti Szakgimnáziumban tanít divattervezést. Oktatói és alkotói tevékenysége szorosan összefonódik: munkáiban a hagyományos népi elemeket kortárs divatnyelvre fordítja le. Ez azonban nem egyszerű feladat.

„Nagyon nehéz úgy hozzányúlni a népművészethez, hogy az korszerű és a mindennapokban is hordható legyen” - mondja. Alkotásai éppen ezért egyensúlyoznak a hagyomány és az újítás között: kézzel szőtt vásznakat használ, a szabás a népviseletből merít, de a végeredmény mégsem népviselet. Fontos szerepet kap nála az újrahasznosítás is. Több darabja régi textilekből - például terítőkből vagy lepedőkből - születik újjá modern ruhadarabként.

A kiállításon látható munkái között kabátok, blúzok és különleges kiegészítők is szerepelnek. Kísérletezik például a kékfestés és a cianotípia kombinálásával: míg előbbi oxigén hatására válik kékké, utóbbi UV-fényre reagál. „Nagyon izgalmasnak találtam ezt a kétféle folyamatot összehozni” - meséli. Egyes darabok - például a cianotípiás munkák - kifejezetten kiállításra készülnek, mivel nem tisztíthatók hagyományos módon. Más alkotásait viszont maga is hordja a mindennapokban.

És hogy milyen kékfestőt viselni? „Nagyon jó érzés” - mondja mosolyogva. „Sokan félnek az indigótól, hogy fog, de ha jól van elkészítve, nem kell tartani tőle. Én fehér blúzzal is hordom.” Üzenete egyszerű és határozott: a kékfestő nemcsak hagyomány, hanem élő, modern viselet is lehet. „Hordjon mindenki kékfestőt - mert menő.”