Ma rátok figyel a város
2026-05-01 06:30:00 | Pintér-Papp Eszter | Pápa-közélet | 2,3 perc | |
A szalagavató ünnepnapja a pápai diákok életének egyik legfontosabb mérföldköve, ahol utoljára együtt sétálnak végig iskolájuk díszített folyosóin. Emlékeznek az elmúlt évek örömteli és szorongó pillanataira, miközben búcsúznak a tantermektől és az iskolától, amely sok élményt adott nekik. A közös pillanatokban érződik a csend és a búcsúzás, hiszen mindenki más irányba indul el a felnőtt élet kapuján. A város, Pápa, ünnepli őket, és a lakosok jókívánságokkal kísérik őket az új útra. Ma a közösség és az együtt eltöltött idő a legfontosabb, így a pápai ballagók ünnepelhetik ezt a különleges napot.
Ünnep van. Az eddigi életetek egyik legfontosabb napja. A szalagavató, a szerenád mind szép mérföldkövei voltak annak az útnak, amelyen ma elindultok.
Iskoláitokban a jó ismert termek, folyosók virágpompába díszítve várják, hogy még egyszer, utoljára végigsétáljatok együtt, egy osztályként. Azok a helyek, amelyek tegnap még egyszerű tantermek voltak, amelyek oly sok örömteli és igen, sokszor szorongó pillanat tanúi, ma az elmúlt évek emlékeinek helyszíneivé válnak. Emlékeztek, amikor először léptétek át az iskola kapuját? Izgatott tizenévesként, talán kicsit félve az új iskolától, az új tanároktól, osztálytársaktól. És most itt álltok és együtt készültök átlépni egy másik kapun, a felnőtt életetek kapuján.
Búcsúztok attól a sok mindentől, ami az elmúlt években történt veletek. A lassan induló hétfő reggelektől, a váratlan felelésektől, a nevetésektől a hátsó padban, a tanároktól, akik néha szigorúak voltak, máskor meg egészen váratlanul mondtak valamit, amit még évek múltán is pontosan fel tudtok idézni. Attól az időtől, amikor a mindennapjaitok része volt ez a terem, ez az osztály, ez az iskola.
Talán kicsit furcsára sikerülnek ezek az utolsó közös percek. Talán egy kicsit több a csend, egy kicsit több az egymáson felejtett tekintet, és közben ott van az a furcsa érzés, hogy még itt vagytok, együtt, de ez a most megkezdett út már mindenkit más felé vezet.
Aztán megszólal a csengő.
Nem egy a sok közül - ez most tényleg az utolsó. Végigsétáltok a virágpompás folyosókon, társaitok sorfalától kísérve, aztán az iskolában megélt ünnepi pillanatok után jön valami különleges, ami csak a pápai diákoknak adatik meg.
Pápa város veletek ünnepel. Az emberek megállnak, rátok néznek, mosolyognak és jó utat, sok sikert kívánnak. A mai nap ünnep. A ti ünnepetek.
Egy hagyomány, amely évtizedek óta él. Mindig más arcokkal, de ugyanazzal az érzéssel, hogy büszkék vagyunk rátok, középiskolás végzősökre.
Persze, tudjuk, mi jön ezután...Vizsgák, döntések, új utak. De ma még nem ez a fontos!
Ma az számít, hogy itt vagytok. Hogy végigértetek egy úton. Hogy együtt álltok itt, egy közösségként, a város figyelmének középpontjában.
És hogy mindannyian innen indultok tovább.
Ünnepeljetek hát!
Ezt a napot, ezt az utat, egymást.
Jó utat, kedves pápai ballagók!
