Pitti Katalin koncertje az Ótemplomban

Különleges zenei élményben lehetett része annak, aki ellátogatott tegnap este az Ótemplomba, ahol Pitti Katalin  Liszt Ferenc-díjas operaénekes adott koncertet a Bach Mindenkinek Fesztivál keretében. Az est nem csupán egy hangverseny volt, hanem személyes vallomás zenéről, hivatásról és hitről.  A koncerten zongorán és orgonán közreműködött Hegedűs Valér.

Az énekesnő számára Johann Sebastian Bach művészete megkérdőjelezhetetlen alap. Mint fogalmazott, Bach a zeneirodalom egyik legnagyobb géniusza, akinek művei minden muzsikus számára iránytűként szolgálnak. Saját pályájának kezdetén is fontos szerepet játszott: már a Zeneakadémia évei alatt, 1976-ban részt vett a lipcsei Bach-versenyen, ahol második helyezést ért el.

Karrierje hamar ívelt felfelé: még diplomaévében megkapta Giuseppe Verdi Otello című operájának Desdemona-szerepét, amely meghatározó indulást jelentett számára. Ezt követően az Operaház szerződtette, és egy intenzív, sikerekben gazdag pálya bontakozott ki előtte. Nemzetközi fellépései közül két helyszínt emelt ki különösen: Drezdában a Lombardok előadásán hatalmas sikert aratott, Japánban pedig Lehár Ferenc A víg özvegy című operettjében Glavari Hannaként aratott ovációt - olyannyira, hogy a híres Vilja-dalt háromszor is meg kellett ismételnie.

Bár külföldön is komoly sikereket ért el, sosem vágyott arra, hogy végleg elhagyja Magyarországot. Mint mondta, számára fontos az otthon közelsége, az emberek szeretete és a természet nyugalma.

A koncerten nyújtott energikus, fiatalos teljesítménye kapcsán elárulta: titka a folyamatos munka. Tanít, napi szinten énekel, és saját magát is „edzésben tartja”. Hisz abban, hogy az éneklés fizikai és lelki munka egyszerre - a test a hangszer, amelyet karban kell tartani.

A pápai est műsora tudatosan felépített ívet követett: Bach kantáták áriái mellett az Anna Magdalena Bach-füzet darabjai is megszólaltak. Pitti Katalin számára különösen fontos, hogy a zenét ne pusztán technikailag, hanem érzelmileg és lelkileg is átadja.  Úgy véli, a művész feladata az, hogy a zeneszerzők által papírra vetett érzelmeket életre keltse, és eljuttassa a közönség szívéig.

Az Ótemplom különleges atmoszférája mély benyomást tett rá. A templom akusztikáját és szellemiségét egyaránt inspirálónak találta, és hangsúlyozta: az éneklés számára az imádsághoz hasonló felemelő élmény. A koncert végén meghatottan beszélt a közönségről is: a telt ház és a figyelmes hallgatóság számára is meglepetést jelentett. „Áldás volt itt lenni” - zárta gondolatait.