Köszönet a lánglovagoknak

Szent Flórián napján a tűzoltókat ünnepeljük.

Azokat az embereket, akik hivatásul választották, hogy mások biztonságáért dolgozzanak. Akik akkor indulnak útnak, amikor mások segítségre szorulnak, akik bemennek oda, ahonnan mások menekülnek, és akik számára a szolgálat nemcsak munka, hanem elkötelezettség.

Amikor megszólal a riasztás, ők nem hezitálnak, késlekedés nélkül indulnak.

Mi itt, Pápán is pontosan tudjuk, mit jelent ez. Egy tűzeset, egy vihar utáni kárelhárítás, egy baleset, egy élethelyzet, ahol minden perc számít.

És ők mindig ott vannak, ahol segítségre van szükség.

Nem reflektorfényben, nem a nyilvánosságot keresve. Egyszerűen teszik a dolgukat.

Levesznek egy veszélyesen lógó bádoglemezt. Eloltanak egy lángoló épületet. Kiszabadítanak valakit egy összetört autóból. Vagyis mindig ott vannak, amikor szükség van rájuk.

Szent Flórián napján fontos, hogy lássuk, mennyire természetesnek vesszük a jelenlétüket. Hogy megszoktuk azt, hogy ha baj van, jönnek.

De azt is látnunk kell, hogy ez mennyire nem magától értetődő!

Mert ott van mögötte a felkészültség, a fegyelem, a csapatmunka - és mindenekelőtt az a döntés, hogy valaki ezt a hivatást választja. Arra teszi fel az életét, hogy mások biztonságáért dolgozik.

Ma, Szent Flórián napján fontos kimondani: Köszönjük!

A gyorsaságot. A jelenlétet. A nyugalmat a legnehezebb helyzetekben. A helytállást a legkritikusabb pillanatokban.

És azt, hogy amikor szükség van rájuk, mindig ott vannak.

Hálásak vagyunk szolgálatukért!

Isten óvja tűzoltóinkat!