Színek, formák, illúziók — megnyílt a Vasarely-kiállítás

Megnyílt a Victor Vasarely születésének 120. évfordulója alkalmából rendezett kiállítás az Esterházy-kastélyban.  A tárlat 34 eredeti műtárgyat mutat be a pécsi Janus Pannonius Múzeum gyűjteményéből. A tkiállítás nemcsak a világhírű magyar származású alkotó munkásságát idézi meg, hanem a vidéki múzeumok együttműködésének jelentőségére is ráirányítja a figyelmet.

A megnyitón dr. Pátkai Ádám Sándor közgyűjteményi szakmai vezető hangsúlyozta: a kiállítás mögött komoly szakmai együttműködés áll, amelynek eredményeként a pápai közönség olyan eredeti Vasarely-műveket láthat, amelyek eddig elsősorban nagyvárosi intézményekben voltak elérhetők.

„Számunkra ennek azért van nagy jelentősége, mert egy nemzetközi hírű alkotó műveit hozhattuk el Pápára” - fogalmazott. Kiemelte: a XXI. századi muzeológia egyik legfontosabb eleme az intézmények közötti együttműködés, amely lehetővé teszi, hogy kisebb vidéki múzeumok is országos, sőt nemzetközi színvonalú kiállításokat rendezzenek.

A tárlat különleges aktualitását az adja, hogy Vasarely születésének 120. évfordulójához kapcsolódik. Az alkotó előtt idén Budapesten és Pécsen is nagyszabású kiállítás tiszteleg, így Pápa egy rangos kulturális körforgás részévé vált.

A múzeum az elmúlt hónapokban tudatosan építette fel 20. századi képzőművészeti programját. A helyi és Pápa környékéhez kötődő alkotók - köztük Josef Szabó és Ézsiás István, Kerpel Péter - kiállításai után Vasarely művészete újabb rangot és reflektorfényt hozhat a város kulturális életébe.

Grőber Attila polgármester köszöntőjében arról beszélt: a város célja, hogy újra felkerüljön Magyarország kulturális térképére. Megköszönte a Janus Pannonius Múzeum támogatását, valamint mindazok munkáját, akik a kiállítás létrejöttén dolgoztak.

A polgármester személyes hangvételű beszédében felidézte első találkozását Vasarely művészetével, majd a 20. századi művészet és filozófia összefüggéseiről beszélt. Szerinte a modern művészet egyik legfontosabb felismerése az volt, hogy nem a hagyományos világmagyarázatok vagy a tárgyi valóság a legfontosabb, hanem maga az ötlet és a gondolkodás módja. „A szín, a forma és a mozgás nem pusztán esztétikai kérdés” - hangsúlyozta. Úgy fogalmazott: Vasarely művészete új vizuális nyelvet teremtett, amely gondolkodásra készteti a nézőt, miközben játékosan „becsapja” a szemet.

A Janus Pannonius Múzeum osztályvezetője, Nagy András megnyitójában arra is kitért, hogy Vasarely magyarországi jelenléte nem választható el a korszak kultúrpolitikájától. Elmondta: az 1960-as és 70-es években a magyar állam kulturális kapcsolatokat keresett Nyugattal, és ebben fontos szerepet kapott a világhírű, magyar származású, baloldali elkötelezettségű művész. Vasarely művei így jelenhettek meg Magyarországon egy olyan időszakban, amikor a geometrikus absztrakció egyébként nem tartozott a támogatott művészeti irányzatok közé.

A szakember szerint Vasarely művészetének egyik legfontosabb gondolata a „demokratikus művészet” volt. Az alkotó célja az volt, hogy a művészet ne csak elit körök kiváltsága legyen, hanem szélesebb közönséghez is eljusson. Ennek érdekében alkalmazta a sokszorosított grafikák, szitanyomatok technikáját, amelyek lehetővé tették, hogy művei több példányban is létezzenek. Nagy András kiemelte: Vasarely képei azért maradtak máig népszerűek, mert különösebb művészettörténeti előképzettség nélkül is befogadhatók. A geometrikus formák, az erős kontrasztok és az optikai illúziók minden korszak nézőjére hatnak.

Az op-art mestereként ismert Vasarely művei a szem érzékelésével játszanak. Képei egyszerre keltenek térhatást és mozgásérzetet, miközben folyamatos bizonytalanságban tartják a nézőt: ami egyik pillanatban kidomborodik, a másikban visszasüllyed a kép síkjába. A művész ezzel az úgynevezett alak-háttér viszonyt teszi bizonytalanná, amely az emberi érzékelés egyik alapvető mechanizmusa. A néző így nem csupán szemlélője, hanem aktív résztvevője lesz a mű befogadásának.