Erős nők Jókai árnyékában

A gyámoltalan hölgyek csak Jókai könyveiben léteztek” - fogalmazott Szécsi Noémi író, aki a Jókai Mór Városi Könyvtár vendégeként mutatta be legújabb kötetét. A könyvben azokat az erős, önálló nőket vizsgálja, akik nemcsak Jókai életét kísérték végig, hanem jelentős hatással voltak irodalmi munkásságára is.

Szécsi Noémi - ahogyan korábbi nőtörténeti munkáiban is - most is összekapcsolja a fikciót a valósággal: irodalmi művek és történeti források párbeszédéből rajzolja meg Jókai világát. A kötet időrendben mutatja be az író életének meghatározó nőalakjait, mint például édesanyját, első feleségét, Laborfalvi Rózát, vagy unokahúgát, a Pápán élő Váli Marit, akinek 1700 oldalas, eddig jórészt kiadatlan kézirata kulcsfontosságú forrást jelentett.

A szerző hangsúlyozta: Jókait erős, független nők vették körül - édesanyja, aki egyedül nevelte fel három gyermekét, vagy Laborfalvi Róza, aki már a megismerkedésük előtt sikeres színésznőként tartotta el magát és lányát. Jókai azonban a regényeiben olyan nőalakokat ábrázolt, akik boldogságukat csak egy férfi oltalma alatt találhatták meg. Szécsi szerint ez részben a kor társadalmi elvárásaiból fakadt, ahol a nőknek alig voltak jogaik, és a férfiak gondoskodása volt az egyetlen elfogadott út a biztonsághoz.

Jókai íróként idealizálta feleségét: nemcsak regényeinek hősnőjévé tette, hanem családja és a közvélemény előtt is piedesztálra emelte. Bár Róza komoly művészi karriert épített, Jókai később úgy vélte, jobb lenne, ha felhagyna a színészi pályával - amit Róza nehezen élt meg. Hasonló sors jutott második feleségének, Nagy Bellának is, akit a közvélemény támadásai végleg távol tartottak a színpadtól.

Szécsi Noémi szerint Jókai számára az írás menekülés volt: regényeiben dolgozta fel azokat a feszültségeket, amelyeket a valóságban elfojtott. Művei generációk női olvasóira hatottak, és meghatározták a 19. századi nőideált - még akkor is, ha maga az író egész életében olyan nőkkel élt, akik szembementek ezekkel a sémákkal.