Köreim – Bencze Zsolt kiállítása

Bencze Zsolt alkotásaiból nyílt kiállítás a Pannonia Reformata Múzeumban ma délután, Köreim címmel.

Bencze Zsolt az Ybl Miklós Műszaki Főiskolán tanárai rajzórái és szakkörei során ismerkedett meg a képzőművészet alapjaival. 1996 óta tagja a Honvéd Kulturális Egyesületnek és rendszeres résztvevője a Honvédelmi Minisztérium által évente megrendezett Nemzetközi Alkotótábornak, ahol alkotói ismereteit tapasztalt művészek segítették fejleszteni. Alapító tagja a Bükkösi Gábor Katonafestő Képzőművészeti Stúdiónak is és 2018-ban felvételt nyert a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületébe.

– Tíz éve élek és dolgozok Pápán, de a városhoz fűződő kapcsolatom sokkal régebbi, hiszen részt vettem a Bázisrepülőtéren megvalósult beruházásokban. A NATO Légi Szállítást Kezelő Ügynökségnél dolgozom, mint infrastrukturális részlegvezető – tudtuk meg az alkotótól. – Az idei év végén egy fontos korszaka zárul le az életemnek. Gyermekeim Pápán nőttek fel, itt jártak iskolába. Tíz évet töltöttem Pápán, s most jött el az idő, hogy tovább kell innen mennem. Mindig jó szívvel gondolok Pápára, s amikor lehetőségem adódik, visszajövök – zárta gondolatait Bencze Zsolt.

A Pannonia Reformata Múzeumba ötven alkotást hozott el.

– Nulladik képpel indul a kiállítás anyaga, s a negyvenkilencedik az utolsó, hiszen idén negyvenkilenc éves vagyok. A körök tartalmukat és címüket illetően univerzálisabb témát ölelnek át. A kör önmagában egy univerzális szimbólum. Ezek a képek képviselhetik bármelyikőnk életének egyes állomásait, örömeit, nehézségeit a mondanivalójuk, az üzeneteik alapján. Az alkotások hangulatot, érzelmet mutatnak be. Akkor lennék a legboldogabb, ha mindenki számára lenne egy-egy kör, ami személyre szabott üzenetet hordozna.

A képek különböző technikákkal készültek, főleg tussal, de van köztük akrillal, olajfestékkel és különlegességként kávéval készült alkotás is.

A kiállítás megnyitóján Köntös László, a Dunántúli Református Egyházkerület Tudományos Gyűjteményeinek igazgatója köszöntötte a megjelenteket. Kiemelte, ez a harmadik kiállításuk az idei évben, ebből kettőnek nem volt megnyitója a járványhelyzet miatt. A tárlat érdekessége, hogy a legrövidebb ideig látogatható rendezvénye az évnek, hiszen holnaptól már csak az online térben lehet gyönyörködni a képekben a Pannonia Reformata Youtube csatornáján keresztül.

Dr. Áldozó Tamás polgármester nem tudott részt venni a tárlatmegnyitón, az ő szavait Huszár Hajnalka sajtóreferens tolmácsolta.

-„A képek sorba rendezettek, tehát egymásutániságuknak jelentősége van. Lao-ce-től Csontváryig nagy íve van ennek a rendnek, de tudós filozófusok, művészettörténészek még más íveket is bizton megolvasnak nekünk, ebbe a világba messziről betekintőknek. Szeretjük az ismerőst, az éles kontúrokat, az azonosítható formákat síkban és térben, megkapaszkodni abban, amit a tapasztalat elénk sodort, tapinthatóvá és megismételhetővé tett. Szeretjük a tárgyat magát, mert hiányában megrettent a misztikum, a magunkba fordulás; félünk önmagunktól, mert megtakarítottuk a magunkba nézést, önmagunkban a körbefordulást; hagyjuk álommá pazarlódni a távolról felsejlőt, az alaktalant, a kontúrtalant, a kezünkkel nem elérhetőt… Nincsenek hangok és illatok, ideges mozdulatokkal sem kapálózik senki, csak csend van és színek, és körök vannak. És a körök megfejthetetlenek, a kör egyszerre atavisztikus és jelentések végtelen sokaságát magába foglaló; egyszerre a kezdet és a vég, alfa és omega, a Nap teremtő erejének formája, a fényé, amiből jövünk, s aminek irányába az út véges-végtelen elvezet. Körök vannak és rájuk feszülnek a színek, egymásba tűnnek és feltételezik is egymást; látszólag mind máshonnan indult és más célhoz sodor, de valójában egy mind; egymásra olvasztva ős-körré oldódnak, amiben nincs mozdulat, játéka izmoknak, csak lüktetés, fortyogás, ahol a kavarodás a sötétebbtől imbolyog a világosba, majd vissza a magasba; ahol önmagunkba érve sejtjük meg a végtelent, a mindannyiunkban magunkkal kapott üzenetet, aminek megismerésétől pont az foszt meg minket, hogy a kulisszákat matatjuk, hogy kívülre vizslatunk a teremtésből származó közös emberi helyett. Körök vannak és rájuk feszülnek a színek. Magukat mutatják választani mindent, sejteni a mélyből, már már túlról; sejteni többet, mint ameddig látni; színekbe kenődve magunkba markolni kegyetlen; önmagunk körül idézni idegent magunkból. Hívnak minket nézni, oldódni, félni és lelkesedni, fázni és megnyugodni. Menjünk! Ez az út közös út, letérni róla nincs választás: induljunk tehát!” – hangzott el a megnyitón.