Legyünk éberek, ragaszkodjunk alapvető értékeinkhez!

„Egész nap nyúzott. Hol bokámat rúgta / s ordított, hol dühödten nógatott. / Vadul gyűlöl. Pedig pontosan tudja, / hogy ártatlan vagyok. // Hencegni ezzel már én sem kívánok. / Bárcsak tettem volna egy keveset / ellenük! S nem most kéne kifundálnom / a kémkedésemet.” Faludy György 1950 nyarán, az ávó pincéjében írt Kihallgatás című versét Végh Zsolt mondta el a kommunista diktatúrák áldozatainak emléknapja alkalmából a Sulyok Dezső-szobornál ma kora este tartott városi megemlékezésen.

A megrázó gondolatokat követően Áldozó István, a Győri Megyei Levéltár igazgatóhelyettese mondott emlékbeszédet, hangsúlyozva, nagy tisztelője Sulyok Dezsőnek, aki hithű katolikus, megingathatatlan hazafi és elkötelezett demokrata volt. A szónok történelmi áttekintéssel magyarázatot adott arra, hogy miért született az a döntés, hogy február 25. legyen a kommunista diktatúrák áldozatainak emléknapja. Elsőként az 1945 februárjában tartott jaltai konferencia eseményeire emlékeztetett, ahol a szövetséges nagyhatalmak vezetői közt megszületett a döntés a közép-európai országok egymás közti megosztásáról. Itt dőlt el, hogy hazánk a II. világháborút követően a szovjet érdekszférába került.

Áldozó István felidézte az 1945-ös választások történéseit, melyen a Független Kisgazdapárt abszolút többséget szerzett, ám szovjet nyomásra nem alakíthattak önállóan kormányt. – A kommunista párt nem nyugodott bele a választási vereségbe. Verbális szinten Révai József főideológus indította meg a támadást. A kisgazdapártból az általuk reakciósnak tartott elemeket kívánták eltávolítani. A Baloldali Blokk 1946. március 12-én alakult meg. A Baloldali Blokk pártjai követelték a kisgazdáktól a jobboldali képviselők kizárását a frakcióból – idézte fel a szónok, aki rámutatott, a kisgazdák közt vita volt azzal kapcsolatban, hogy engedjenek-e a baloldal nyomásának vagy sem. Végül Nagy Ferencék – aki akkor miniszterelnök volt – engedményt tettek és 19 kisgazda képviselőt, köztük Sulyok Dezsőt, kizártak a frakcióból. Miután a kommunista párt feldarabolta a kisgazdapárt jobbszárnyát, a centrumhoz tartozó politikusokat vette célba és őket támadták. Köztük Kovács Bélát, akit 1947. február 25-én a nyílt utcán letartóztattak és bírósági eljárás nélkül Bécsbe, majd a Szovjetunióba szállították és ott tartották fogva egészen 1955-ig. Áldozó István felidézte még Nagy Ferenc és Varga Béla alakját is, majd így fogalmazott: – Mint látható, 1947. február 25-e, Kovács Béla letartóztatása nyilvánvalóvá tette, hogy nem demokrácia épül, nem polgári demokrácia, nem is paraszti demokrácia, sőt, még népi demokráciának sem nevezhető, hanem egy egypártrendszerű diktatúra kiépítésének irányába haladunk.

Sulyok Dezsőről szólva Áldozó István emlékeztetett, Pápa jeles polgára, miután kizárták a kisgazdapártból, megszervezte a Magyar Szabadságpártot, melyet az 1947-es választások előtt betiltottak. Ezt követően vette kezdetét hazánkban az egypártrendszerű diktatúra, annak minden ismert következményével – a padláslesöpréssel, a másként gondolkodók vegzálásával, elhurcolásával, bebörtönzésével, kivégzésével, majd az 1956-os forradalom utáni megtorlásokkal.

– Ezeknek a veszedelmes ideológiáknak az elsődleges célpontja az egyház volt, a másodlagos célpont a hazaszeretet, a harmadik célpont pedig a társadalom alappillére, a család – mondta Áldozó István, aki végül úgy fogalmazott, ne feledjük, ha az egyház, a hazaszeretet és a család ellen beszédek hangzanak el, az mindig szörnyűségek kezdetét jelenti, ami börtönben és kivégzésekben csúcsosodhat ki. – A kommunista diktatúrák áldozatainak emléknapja is arra hívja fel figyelmünket, hogy éberek legyünk, vigyázzunk, ragaszkodjunk alapvető értékeinkhez! Ha ezeket támadás éri, attól határolódjunk el és tartsuk távol magunkat! – mondta végül a szónok.

A beszédet követően, a rendezvény végén az emlékezők koszorúkat és mécseseket helyeztek el Sulyok Dezső szobránál, majd dr. Katona István emléktáblájánál.