Lengyel Ferenc: Vezér kell a pályára!
Hat győzelemmel, öt döntetlennel és tíz vereséggel a húszcsapatos harmadosztályú labdarúgó-bajnokságban az őszi idényt és a két előrehozott tavaszi fordulót követően a 16. helyen áll a Perutz FC. Lengyel Ferenc együttese biztatóan kezdte a bajnokságot, ám a folytatás – részben a koronavírus-járvány miatt – már korántsem volt ennyire sikeres. A vártnál gyengébb szereplés további okairól Lengyel Ferenc vezetőedzőt kérdeztük.
– A nyári felkészülés jól sikerült, a keret nagy része együtt maradt, ugyanakkor az utolsó felkészülési meccsen Dóczi Krisztián, Zsirai Martin és Hanzl Máté is súlyos sérülést szenvedett, így utóbbi két labdarúgó jó néhány fordulót kihagyott, Krisztiánra pedig egész szezonban nem számíthattam – elevenítette fel a kezdeteket Lengyel Ferenc. – A baljós előjelek ellenére a vártnál jobban alakult a bajnokság kezdete, Sopronban és Tatabányán is nyerni tudtunk és a folytatásban is biztató volt a mutatott játék, gyűjtögettük a pontokat.
A BKV Előre legyőzése után azonban olyan negatív vereségspirálba került a sárga-kék együttes, amiből teljesen nem is tudott kikeveredni.
– Visszagondolva úgy látom, jómagam és a játékosok is hibáztak. Legalább három olyan dolgot fel tudok sorolni, amit ma már másképp csinálnék: az első, a márciusi négy hónapos leállás alatt hiába küldtem edzéstervet a játékosoknak, nagyon kevesen tartották azt be és csinálták végig, volt, aki kijelentette, hogy egy edzést sem végzett el, ami természetesen meglátszott a bajnokság során. Ebben az időszakban sokkal keményebbnek kellett volna lennem. A másik ok, hogy – részben nyomásra és annak tükrében, hogy leigazoltuk Skriba Mátét és Németh Eriket – változtattam a korábban bevált, három belső védős, két csatáros játékrendszeren, egy nyíltabb, támadóbb felállást választva szerettem volna – főképpen a hazai mérkőzéseken – eredményesebb csapatot kialakítani. A harmadik, hogy túlvállaltam magam, azt hittem, hogy egyedül, pályaedző nélkül is meg tudom oldani a feladatot, de be kell látnom, hogy ez is nagy hiba volt. Ami a csapat számlájára írható az az, hogy a már említett felelőtlen magatartásukon túlmenően a sok csatát megélt, NB I-es, NB II-es rutinnal rendelkező játékosok visszaéltek azzal a helyzettel, hogy igazi konkurenciájuk nem volt és mind védekezésben, mind támadásban egyaránt hétről hétre gyenge teljesítményt nyújtottak.
A pápai szakvezető elmondta, a rossz szereplés további oka, hogy rengeteg egyéb, a nyilvánosságra nem tartozó probléma is akadt menet közben, amit ő, mint edző a szerepéből kifolyólag képtelen volt kezelni. A statisztikák is önmagukért beszélnek: a nyugati csoportban a húsz csapat közül a Perutz lőtte a harmadik legkevesebb gólt (26), hét bajnokin nem is sikerült bevenni az ellenfél hálóját, emellett a kapusok sem tudták a magukét hozzátenni a meccsekhez.
– Be kell látni, hogy Sánta András távozása óta a kapusposzt megoldatlan maradt – folytatta a szakvezető. – Azt szokták mondani, hogy a hálóőröknek a bajnokság során legalább 10-15 pontot kell hoznia, ez Szigeti Ákos remeklésének köszönhetően a Sopron elleni találkozóra volt igaz, de ezt leszámítva nem, bármelyik kapus is kapott lehetőséget. A védelem is sokszor átjáróház volt és a szélső védőink is gyakran betliztek, nem is beszélve a felesleges kiállításokról, öt alkalommal is emberhátrányban fejeztük be a bajnokit.
A tréner szerint a kevés lőtt gólt mellett a másik probléma az, hogy nincs egy igazi vezéregyénisége az együttesnek, aki hitelesen, jó teljesítményével alátámasztva közvetítene a játékos-edző-vezetők háromszögben.
– Ennek a keretnek borzasztó hiányossága, hogy Somogyi Richárd távozása óta nincs egy olyan húzóembere, aki akár az öltözőben, akár a vezetőségnél, akár a pályán kiállna a többiekért, felemelné a hangját, képviselné a társait. Legrutinosabb játékosként, csapatkapitányként véleményem szerint Császár Attilának kellett volna ezt a szerepet betöltenie, sajnos sok olyan dolog történt, ami odáig vezetett, hogy októberben ki kellett tennem a keretből. Sok kritikát kaptam emiatt, nem egy álmatlan éjszakám volt, de szeretném megjegyezni, hogy törzsgyökeres pápaiként Attila nekem abszolút jobbkezem és bizalmasom volt, ám hozzáállásbéli problémák voltak vele, sokat hibázott a mérkőzéseken, az utolsó csepp a pohárban a Nagykanizsa elleni 17. perces, tizenegyest érő kiállítása volt, amivel aznap megpecsételte a sorsunkat.
Lengyel Ferenc pozitívumnak nevezte, hogy a Pápai Egyesített Labdarúgó Club kötelékébe tartozó Cser Botond, Mogyorósi Bálint, Márton Dániel és Cseke Patrik is több alkalommal pályára léphetett az ősz során, igaz mint mondta, nekik még sok idő kell, hogy erőnlétben, játéktudásban felnőjenek az NB III szintjére. A keret és a vezetőség idén még egyszer, december 16-án találkozik, ahol szó esik a jövőről. A felkészülés várhatóan január második hetében kezdődik.
