Örök optimista vagyok – Beszélgetés dr. Áldozó Tamással

Nosztalgikus hangulatban nézzük a Pápa Városi Televízió archív felvételeit a 2011-es időközi helyhatósági választások után tartott ünnepi képviselő-testületi ülésről, mosolyogva mutatja politikus társait, kollégáit a 10 évvel ezelőtti képeken, vidám és szomorú sztorikat mesél az akkori időkből. Dr. Áldozó Tamás 2011. március 17-én, pontosan 10 esztendővel ezelőtt tett esküt polgármesterként, s lépett dr. Kovács Zoltán nyomdokaiba a városvezetői poszton, aki megyei kormánymegbízotti kinevezése miatt vált meg a polgármesteri széktől. Hallgatjuk, az új városvezető ünnepi szavait az időtől megkopott felvételen, melyben érződik az elődje által megkezdett munka folytatásának szándéka, a felkészültség és a jövőbe vetett hit.

– Nehéz, de szép idők előtt áll a város, így fogalmazott 2011. március 17-én, első, polgármesterként elmondott ünnepi beszédében – idézem fel a felvételek láttán és megállapítom, nagyon találó volt ez a gondolat az elmúlt 10 évre visszatekintve. Dr. Áldozó Tamás helyeslően bólogat.

– Furcsa volt visszanézni és újraolvasni az akkori tudósításokat a 10 évvel ezelőtti eseményről. Úgy érzem, az a mondat rímel a mai helyzetünkre is. 10 év után ugyanezt tudnám megismételni, ha ma kellene egy polgármesteri székfoglaló beszédet mondanom. 2011-ben a gazdasági válság utózöngéit élte még a város és éppen felocsúdott a világ egy nagyon nehéz helyzetből, nagyjából ennek a kapujában állunk most is. Ugyanakkor 2011-ben is látszott, hogy nagy változások vannak készülőben és ehhez sok eszközünk lesz és ugyanezt tudom elmondani most is, hiszen a 2021-es évet is úgy kezdjük, hogy biztosak lehetünk abban, hogy nagyon sok, korábban megfogalmazott tervünk megvalósításához megkapjuk az eszközöket.

– Mit emelne ki leginkább az elmúlt 10 évből, polgármesteri szempontból mit tart a legfontosabbnak?

– 10 év nagy idő, ezalatt egy ember életében is nagyon sok minden változik, gyermekeink születnek, felnőnek, elmennek a családunkból. Ez a 10 év a közéletben nagyon viharos időszak volt. Sok ember magánszférájába is betolakodott mindaz, ami a közéletben történt, így én is szereplője lettem sok ember életének, akarva, akaratlanul és nyilván ők pedig ezt minősítik, attól függően, hogy milyen összefüggésben került be az életükbe a helyi politika. Én úgy látom, hogy ez a 10 év, ami a város történetében csak egy pillanat, sok olyan változástól gazdag, ami nagyon hosszú időre meghatározza a város további működését, életét. Nem csupán az építkezésekre gondolok, hanem sok apróságra is és arra, hogy az életünk és a szokásaink is megváltoztak, és ha ma visszacsöppennénk 2011-be magunk is meglepődnénk, mennyire mások voltak a szokásaink, mennyivel másabb volt az, ami foglalkoztatott bennünket.

– Nem mehetünk el amellett, hogy 2011 óta mennyit lépett előre a város. Akkor éppen nagy fejlesztések zajlottak: a Várkertfürdőben 1 milliárd forintos fejlesztés volt folyamatban, kezdődött a   Fő tér rekonstrukciója, az Esterházy-kastély megújítása. Talán nem is emlékszünk már ezekre, hiszen azóta természetessé váltak számunkra.  

– Igen, sőt olyan természetes részeivé váltak, hogyha valakit ma megkérdeznénk, nem biztos, hogy el tudná helyezni az idősíkon, hogy ezek mikor történtek. De arról is sokan elgondolkodnának, hogy a piac újjáépítése mikor történt, mert lassan olyanná válik, mintha mindig ilyen lett volna a vásárcsarnok. Szerencsére nagyon sok beruházásra igaz ez. Ennek érdekes a pszichológiája. Én nagyjából 1990 óta követem az eseményeket. 1990 és1998 között jelentős fejlesztések történtek, de akkor szinte minden apró változásnak örülni tudtak az emberek, akkor is, ha az ő életüket közvetlenül nem érintette. Ez talán 2002-ig tartott, addig valóságos ünnepek voltak, amikor egy-egy létesítményt birtokba vehettünk, gondoljunk csak a sportcsarnokra, vagy a kórház új épületszárnyára. Egy idő után aztán olyan mértékben kezdtek érkezni ezek a változások, beruházások, amik távolságtartóvá tették az embereket. Ez nem rossz és nem jó, ez egy látható következmény. Sokan nem tudnak mit kezdeni ezzel a sok változással, hiszen dinamikusan változik az a tér, amiben felnőttek, más lett minden és ennek az öröme mellett mindig ott van a veszteség érzése is, hogy az a tér veszik el, amiben én fiatal voltam, amiben felnőttem, ez pedig sokszor megnehezíti az azonosulást az új létesítménnyel.

– Ön az első polgármester jelöltségétől nagyon tudatosan készült erre a pozícióra, kihívásra, munkára, erre a feladatra. Azt kapta, amit várt ettől?

– Igen, hiszen én a polgármesteri munkában pontosan azt a kényszert szeretem, ami a folyamatos megújulás felé kell, hogy vezesse a közélettel foglalkozókat. Folyamatosan változni kell és nekem is olyan feltételeket kell támasztanom a kollégáimmal szemben, ami tőlük is folyamatos változást, megújulást követel meg. Szerencsém van, mert sok olyan feladatot kerestem és vállaltam, ahol lehetőségem van más polgármester kollégáimmal összehasonlítani a munkánkat akár az ország határain belül, akár azon túl. Mindig keresni kell az új kihívásokat, össze kell hasonlítani a jó gyakorlatokat, példákat a saját településem működési gyakorlatával, mert csak így tudunk innovatívak, kreatívak lenni, így tudunk haladni a korral.

– Eszerint ön úgy látja, hogy Pápa városa egy innovatív város?

– Igen. Azt gondolom, hogy azok a gyakorlatok, azok az intézményi átalakítások, amik a mi városunkat jellemzik, az élvonalát jelentik a mai magyar önkormányzatiságnak. Sok alkalommal élem meg azt, hogy példának tekintik az itteni változásokat és polgármester kollégáim adaptálják a saját településükre.

 -Személyes életében a polgármesterség mennyi változást hozott az elmúlt 10 évben?

– A polgármesternek és az alpolgármesternek egy kicsit más az élete – én 1998 óta élem ezt a másfajta életet –, olyan ez, ami alkalmazkodik azokhoz az elvárásokhoz, amit a pápai polgárok támasztanak vele szemben. Ez azt is jelenti, hogy az én életem jelentős részben azokban az idősávokban zajlik a nyilvánosság előtt, ami másnak már a munkaidőn kívüli világot jelenti, hiszen jogosan várják el, hogy a polgármester vegyen részt a közösségek programjain, amit hétköznap esténként vagy hétvégén tartanak. Emiatt a családi élet is átalakul, mert kénytelen alkalmazkodni ehhez. Ez csak úgy tud működni, hogy a családtagjaimtól megkapom ehhez a támogatást, hiszen kevesebb időt tudok velük tölteni. Érdekes, ahogy az én magánszférám is bekúszik a közéletbe, hiszen vannak olyan hivatalos események, amelyeken ott vannak ők is. Most, hogy a 2011-es polgármesteri eskütételemet néztem, láttam a gyermekeimet.  Nagyon kicsik voltak akkor, a nagyobbak most már egyetemen vannak, sőt egyiküknek az egyik diplomája is megvan, de az akkori pici is már középiskolás. Közhely, de igaz, hogy az idő múlását a gyermekei növekedésén látja az ember, s ez a 10 év az én életemben is jelentős idő.

– 10 év polgármesterség után, hogy látja a jövőt? – Én optimista vagyok, mindig optimista vagyok! Azt gondolom, hogy ennek a városnak nagyon jó esélyei vannak. Azért, mert van mire építkeznie, mert még mindig látok olyan kohéziót a pápai közösségben, ami sok más településen nincs meg, ez pedig mindennél fontosabb. A pápaiságra lehet építeni, és lehet építeni azokra a kezdeményezésekre, azokra a folyamatban lévő beruházásokra, aminek a város haszonélvezője lesz. Gondolok az M83-as út épülésére, arra a sok milliárd forintra, amit ebben az évben fordíthatunk idén a város megújítására és arra a sok milliárd forintra, amit ebben az évben fogunk elnyerni abból a célból, hogy tovább építsük a várost.