St. Martin adventi koncertje a református templomban

Advent első vasárnapjának előestéjén ünnepi programmal várta St. Martin, a Magyar Érdemrend lovagkeresztjével kitüntetett szaxofon- és pánsípművész a zenebarát közönséget a református templomban.

A művész legutóbb tavaly októberben koncertezett városunkban, szintén a református templomban.

St. Martin elmondta, az elmúlt harminc évben rendkívül termékeny volt zeneileg, az elmúlt két év termése azonban lehetne 2-3 lemez is.

– Az előadásokra mindig készülünk. Nyáron nagy örömünkre megvalósulhattak ezek, így elkezdtük szervezni a téli előadásokat is. Egyelőre úgy tűnik, hogy 90 százalék biztonsággal meg is tudjuk azokat tartani. A koncertek telt házasak, de azért a járványhelyzet miatt érthető, ha az emberek óvatosabbak, mint eddig voltak, más világot élünk ma már. Mindenben meg kell látni a jót, a szépet. A zene és a művészet luxuscikk lett, ám én nem panaszkodhatok, mert az előadásaimat szép számmal látogatják. A járványügyi szabályokat betartva, kértük, hogy orrot és szájat eltakaró maszkot viseljenek a résztvevők – hangsúlyozta St. Martin, majd kiemelte, a zene nemcsak a művésznek, hanem a közönségnek is erőt adott az elmúlt időszakban.

– Azért, hogy minden nap gyakorolhatok, hálát adok az égnek, a sorsnak. Minden nap kapcsolatban lehetek a zenével és minden alkalommal mást és mást fedezek fel benne, az megint egy áldás nekem – tudtuk meg a művésztől, aki hozzátette, advent az elcsendesedés időszaka, ilyenkor mindenki visszavonul magába, s előre is tekint.

St. Martin a koncert előtt a Médiacentrum kérésére felidézte gyermekkora karácsonyait.

– Írtam dalt és verseket is a gyermekkori karácsonyaimról. A szüleim meglepetése, a Kisjézus várása, s az, hogy ajándékot hoz, maradandó élmény volt számomra. Amikor megszólalt otthon a csengő, rohantunk a karácsonyfánkhoz. Egyszer megláttam a kis szobában a karácsonyfa tetejét, hogy mozog. Mondtam, hogy biztosan most van itt a Jézuska. Rám szóltak, hogy be ne menjek. S édesapám jött ki, s kérdeztem, hogy ő találkozott-e vele, faggattam, de aztán nem mondta el az igazat, míg nem jöttünk mi rá magunktól. Gyermekfejjel az ajándékozás volt az öröm, később ez változott. A meséktől szebb tehát az élet, s ez felnőttkorban is így van – tudtuk meg a művésztől.

Az est során lelket simogató, gyógyító muzsikával örvendeztette meg a közönséget St. Martin.