Szobrok és grafikák az Esterházy-kastélyban

Újabb időszaki kiállítás nyílt ma délután az Esterházy-kastélyban Szobrok és grafikák címmel. Az érdeklődők ezúttal Habsburg Gabriella szobrászművész alkotásait láthatják a főúri terekben. A tárlat különlegessége, hogy a kiállított darabok megérinthetők, mozgathatók is.

Az 1956-ban, Luxemburgban született főhercegnőnek – aki Habsburg Ottó utolsó osztrák-magyar trónörökös lánya – nem ez az első kiállítása Magyarországon. Habsburg Gabriella szabadidejében litográfiával, absztrakt szobrászattal foglalkozik, műveit elsősorban rozsdamentes acélból készíti.

A kiállításmegnyitón dr. Áldozó Tamás polgármester köszöntőjében elmondta, amikor zaklatott időket élünk, mint most, akkor is megvan bennünk a legnagyobb késztetés arra, hogy olyanhoz forduljunk, ami örök. Ilyen a hit, a család és a művészet.

– Minden művészeti alkotásban benne van az, amit az ember az elmúlt időszakban alkotott, s magában hordozza mindazt az üzenetet, amit a művészet az emberről, az érzelmekről közvetít. Nagy ajándék nekünk, amikor az örök értéket keressük, akkor most lehetőségünk van ezt a nagyszerű kiállítást megtekinteni – emelte ki a polgármester, majd köszönetét fejezte ki a szervezőknek a kiállításért, Thomas Emmerling német műgyűjtőnek és Habsburg Gabriellának, hogy elhozták városunkba a művésznő alkotásait.

Thomas Emmerling köszönetet mondott mindenkinek, aki közreműködött a kiállítás létrejöttében.

– Pápa az elmúlt években a Nyugat-Dunántúl kulturális központja is lett. Ennek keretében mi itt, a kastélyban bemutathattuk már Salvador Dalít, Pablo Picassót, Henri Matisse-t, Albrecht Dürert, a Pápai Református Gyűjteményekben Rembrandt alkotásait, a mai naptól pedig Habsburg Gabriella szobrait és grafikáit tekintheti meg a nagyérdemű – hangsúlyozta a műgyűjtő, majd a művésznőtől kérdezett az alkotásról, az itt látható darabokról.

Habsburg Gabriella a megjelenteknek elmondta, nagyon örül, hogy Pápán is bemutathatja  műveit.

– A Habsburg névnek van előnye és hátránya. Az a nagy előnye, hogy könnyen megjegyezhető. Ha az emberek meghallják a nevemet, elsősorban nem a művészetre asszociálnak: inkább a politika és a történelem jut az eszükbe. Ilyen tekintetben tehát inkább hátrány, ugyanakkor a művészetben mindig fontos, hogy olyan neve legyen az embernek, amire emlékeznek – emelte ki az alkotó.

– A világ számos országában volt már kiállításom, de miért is fogadtam el Pápa meghívását? Erre az egyik ok, hogy ha engem meghívnak Magyarországra, oda mindig szívesen jövök. A másik pedig, hogy amíg a vasfüggöny létezett, nem utazhattam annak túloldalára, s elhatároztam, hogy ha már ez nem lesz, akkor szeretnék eljutni minden országba, ami a vasfüggönyön túl volt. Úgy döntöttem, hogy ezeket az utazásokat nem turistaként teszem meg, hanem elmegyek mindenhova, ahová meghívnak kiállítani. Az első ország, amelyik ezt az invitálást megtette, az Magyarország volt, Veszprémben volt az első tárlatom 1992-ben. Pápának különösen örültem, hiszen gyönyörű helyszínen mutathatom be a műveimet. Köszönöm az Esterházy-kastélynak, hogy helyet ad a tárlatomnak – mondta a művésznő, majd a nemesacélból készült alkotásairól beszélt. – Természetesen nem könnyű a nemesacél, de örömmel dolgozom vele, hiszen könnyen megmunkálható. Tökéletes anyag, bármit meg tudok vele csinálni, nincsenek határok a méretben, a kialakításában, s kis felületen összeillesztve mégis egy nagy felületet tudok vele létrehozni. Ha szabadban van, ha bent van, nem változik, ugyanolyan lesz, mint amilyennek én elkészítettem. A legrosszabb, ami történhet, hogy koszos lesz és le kell takarítani – mesélte mosolyogva.

Az egyes alkotások címei kapcsán hangsúlyozta, a gyermeknek is adunk nevet, a műveknek is kell címet adni.

– Nem azt akarom, hogy az, aki nézi az alkotásaimat, ugyanazt értse a név alatt, amit én is értek. Azért, mert abban a művészeti ágban, amit én művelek, az a fontos, hogy a látogató a saját gondolatait találja meg az alkotásban, és az legyen rá hatással, amit ő akkor gondol, amikor  éppen nézi azt. Ezt az asszociációt nem szeretném korlátozni azzal, hogy kiírok egy nevet. A litográfiáknak sorozatszámai vannak. Ez persze nem azt jelenti, hogy egyforma munkák sorozata – fűzte hozzá Habsburg Gabriella, aki a pápai kiállítás kapcsán hangsúlyozta, nagyon különleges megoldást találtak a szervezők, hiszen szépen megvilágított felületeken láthatjuk a szobrokat, a tükröződést, s azok árnyékait is.

A kiállítás megnyitóján Nagy Tibor működött közre hegedűjátékkal.

A kortárs alkotónő nemesacél szobrai, grafikái és köztéri alkotásairól készült fotói az év végéig láthatók az Esterházy-kastély keleti szárnyában.