Tisztelet a hősöknek! (Cikkünket frissítettük)

Délután elsőként a Pápai Huszáregyesület képviselői helyezték el a megemlékezés koszorúját a Március 15. téren álló emlékműnél.

Néhány perccel később dr. Kovács Zoltán országgyűlési képviselő és dr. Áldozó Tamás polgármester és Unger Tamás alpolgármester koszorúztak nemzeti ünnepünk alkalmából.

A koronavírus-járvány miatt az elmúlt évhez hasonlóan ma sem lehetett megemlékezéseket tartani, ezért dr. Áldozó Tamás a médiában tette közzé ünnepi gondolatait:

Egy ideje nincsenek ünnepeink. Ünnepeink sincsenek, de a hétköznapjaink is másfélék lettek: csonkák, hasadtak, távolságtartással telik; aztán amikor a régi életünk olyan messzinek tűnik már, nehéz magunkra vennünk az ünnepek méltóságát. Számoljuk a veszteségeinket üzletben, élményekben, emberi életekben, közben pedig ünnep van; ünnep, ami valamiféle gazdagodásnak a szimbóluma, ugyancsak a számadás ideje, alkalom annak elősorolására, hogy a történelem fordulatainak köszönhetően miért lettünk többek, miért lettünk tehetősebbek még akkor is, ha diadalainkat vereségek szegik, ha életpályák sokasága torkollott is emigrációba, bujdosásba, vagy végződött éppen bitófán.

A történelem fordul, mi pedig nyerünk és veszítünk. Minden győzelmünkben veszítünk is valamit, illúziókat, ha mást nem is, de vereségeinkben is gyarapodunk, tartásban, önismeretben mindenképp. 1848/49-ben a vereség ellenére is megmutattuk a nemzeti nagyságot, saját erőnkből belaktuk a Kárpát-medencét, erőt láttattunk és tehetséget az ország építésére és kormányzására; közös hitet találtunk összegyűlni egy zászló alatt. A vereségben vértanúink lettek, szent emberek, akik mártíromságukban erősítették megtartani a hitet, akiknek sírjainál az unokák leborultak és „áldó imádság mellett mondták el” szent neveiket. A vereségben többek lettünk, a történelem fordult ismét, aztán a következő évtizedekben inkább nyertünk már, mint veszítettünk.

Most hideg hónapok járnak, esztendővé hízott hideg hónapok, veszítünk, aztán ki magát siratja, ki az üzlete miatt esik kétségbe, más a hétköznapokból elillant könnyedséget fájlalja, sok ezer család pedig gyászol. Sokakban veszni látszik a hit, halottainkat elsiratjuk, de nem engedjük vértanúkká nemesedni őket, a kemény elhatározást távolságtartássá lúgozza a hétköznapi szorongás.

Egy ideje nincsenek ünnepeink. Egy ideje veszítünk, sokat veszítünk. Ideje lenne annak, hogy fordítsunk a történelem menetén, hogy olyan zászló alá gyülekezzünk, ami kivezet minket a bajból. Új nekigyürkőzés kell, hit abban, hogy sikerülni fog. Az új nekigyürkőzés mindenkinek magában kezdődik. Taszítsuk félre az útból a zavaros néptribunusokat, a hamis boldogságot ígérő mágusokat, a magyart a magyar ellen uszító aljas indulatokat, a rafinált, okoskodó zavart keltőket, az ezer kérdéssel provokáló farizeusokat! A nekigyürkőzés magunkban kezdődik, magunkba kell néznünk az induláshoz, erőt gyűjteni az első lépésekhez, hogy összeérjünk mindenki mással, hogy egymást erősítse a sok szétszálazott akarat, alázat, elmormolt ima. Nincsenek személyre szóló kerülőutak, üdvösséget ígérő magánösvények, csak közös csapás van, azon a csapáson pedig egy irány: együtt nyerünk, külön-külön csak a vesztesek számát szaporítjuk!

Ünnepeket akarunk! Ünnepet akarunk március 15-nek, ünnepet akarunk jövőre két elveszített év után. Huszárokat akarunk, ünnepi beszédet, lelkesítő verset, Himnuszt, emlékezést a hősökre! Huszárokat akarunk, díszlépésben menetelő katonákat, tavaszt, napsütést, a pódiumon átadott kitüntetéseket, zsibongó hazavonulást az ünnep után, örömmel üdvözölt barátokat, ismerősöket, akiknek arcuk van, akiknek mosolyuk van; kézfogásokat akarunk és öleléseket, a teraszokról unatkozni a szökőkútban fürdőző madarak látványán; ünnepeket akarunk, a tavaszi illatokban bandukolni a hűvösödő éjszakában, összegyülekezni és százfele bomlani, egyszerű pillanatokat pazarolni a semmire! Ünnepeket akarunk, szabadságot akarunk… élni akarunk! Ami a döntésből rajtunk fordul, ne engedjük másnak eltékozolni! Ne feledjék: csak együtt vezet el az út oda, hogy megnyerjük az ünnepeket, hogy megnyerjük a régi világunkat, hogy újra miénk legyen az élet!

Néhány perccel ezelőtt a Fidesz pápai csoportja nevében dr. Vaitsuk Mária, Bakos László és dr. Guiás János Zsolt önkormányzati képviselők helyezték el a megemlékezés koszorúját a Honvéd-emlékműnél.