A hagyományos örömünnep

Tegyétek azokat az evés-ivás és az öröm napjaivá – Schmidt Orsolya, a Pápa és Környéke Zsidó Kulturális Hagyományőrző Egyesület elnöke szerint az Eszter könyvében olvasható sorok magukban foglalják a legvidámabb zsidó ünnep, a purim lényegét. Ez az ünnep 2017-ben évek után újra beköltözött a pápai zsinagóga falai közé. Idén is nevetéssel, játékkal és beszélgetéssel várták felekezeti hovatartozástól függetlenül az érdeklődőket.

A zsidó naptár szerint ádár hónap 14 napján, az előző napnyugtától az aznapi első három csillag megjelenéséig ünneplik a purimot, a megmenekülés napját, az ószövetségi eredetű zsidó tavaszünnepet. Ez a Gergely naptár szerint februárra vagy márciusra esik. Eredetét az ószövetségi Eszter könyve, pontosabban „tekercse” beszéli el.  – Arra emlékezünk, hogy a perzsa Áchásvéros király uralkodása alatt meghiúsult főemberének, Hámánnak gonosz szándéka, a zsidó nép teljes fizikai megsemmisítése. A purim név a sorsvetést jelentő „pur” szóból ered, mert Hámán így választotta ki az időpontot, amikor rá akarta szabadítani hordáit a zsidókra, hogy kiirtsa őket – magyarázta az elnök.

A Purim tehát a legvidámabb zsidó ünnep, s ennek kapcsán arról is kérdeztük Schmidt Orsolyát, hogy minek örülhet az egyesület. Mint mondta, legfőképpen annak, hogy vannak és egyre többen vannak. Ezúttal is megtelt a zsinagóga, s nagyon sok fiatal is részt vett az ünnepen.

A purimhoz különféle kötelezettségek is tartoznak. Az első, hogy a zsidók meghallgassák Eszter tekercsének közösségi felolvasását a zsinagógában az ünnepet köszöntő este és reggel, mely alatt az évben egy alkalommal hangoskodhatnak is, sőt mi több, kötelesség Hámán nevének említésekor zajt csapni. Így tettek a résztvevők ezúttal is, amikor a zsidó egyesület tagjai felolvasták Eszter könyvének rövidített változatát. 

 Egy másik előírás az ajándékok küldése, azaz különféle finomságok küldése barátoknak, s szintén kötelezettség az is, hogy adományt kell adni legalább két szegénynek, hogy ők se nélkülözzenek ezen az ünnepen. S a legkellemesebb kötelezettség a purimi lakoma, ahol annyit kell inni, hogy "ne tudjanak különbséget tenni az átkozott Hámán és az áldott Mordecháj között" – ez volt a rabbik előírása. A pápai ünnepen a lakomához ezúttal finom tea járt, s az asztalról nem hiányoztak a finom sütemények sem.