Fellobant a remény lángja

Advent második vasárnapja a keresztény kultúrkörben a remény üzenetét hordozza.  Ahogy előre haladunk a gyertyagyújtással, úgy lesz a koszorú körül mind világosabb, a növekvő fény a Megváltó születésének közeledtét jelzi. A város adventi koszorúján a második gyertyát Miklós Csongor református teológus, lelkészi gyakornok gyújtotta meg.

– Advent egy olyan időszak, amikor az ember vár. Advent a várakozás, a Krisztusra várás ideje, ám ez a várakozás lehet sokféle – mondta Miklós Csongor. – Van lemondó várakozás, amikor egyet tudunk, hogy ha jön is valaki, jót biztosan nem hoz. Van bizakodó várás is. Amikor megtelik a szívünk reménységgel, hogy jót hoz, aki jön. Van félelmekkel terhes várakozás, amikor a bizonytalanság önti el a szívünket, mert úgy érezzük, hogy ebbe a bűnnel terhelt világba csak ítélettel jöhet az Úr.      A várakozásunk módja olyan, amilyen kapcsolatban vagyunk azzal, akit várunk. Várhatjuk Jézust örömteli várakozással, a megváltottak örömével. Úgy, hogy készen vagyunk az érkezésére, hiszen Ő az ajtó előtt áll, és zörget.  Ne zárjuk be az ajtót, mert előtte áll a Szabadító – szólt a megjelentekhez a lelkészi gyakornok.

Advent második vasárnapján a Pápai Református Egyházközség adott műsort, az ovisok és a kicsinyek kórusa, valamint az ifjúsági zenekar lépett fel. Őket követte a TiboRóza tánccsoport, Mező Lászlóné verset mondott, a Pápai Nyugdíjás Egyesület Énekkara karácsonyi dalokat énekelt, Nagy Imre egy Kassák-verssel készült, valamint fellépett még a Refis Bábozda és a Háromhatár Kulturális Egyesület énekkara.