Pápai Tárlat 2024

Nagy várakozás előzte meg az idei Pápai Tárlatot. A nagymúltú kiállítás 12 év szünet után ismét jelentős esemény, alkalom a pápai vagy pápai kötődésű alkotók bemutatkozására. Kerpel Péter, Tóth Kálmán és Kocsis Gyula kezdeményezésének köszönhető újraindulása. Ők hárman voltak azok, akik beszélgetni hívták a művészeket, azzal a céllal, hogy a város képzőművészeti élete méltó legyen régi híréhez. Több tervük is van, de az első az volt, hogy ismét legyen Pápai Tárlat. 

A helyszín a Pannonia Reformata Múzeum, tökéletes és nosztalgikus is egyben. Itt vannak a jól ismert nevek és képeik, műtárgyaik. Igaz, jónéhányan már elmentek, de emlékük velünk van az alkotásokban, a közösségi élményben. 

A megnyitónak az Ótemplom adott otthont. Kocsis Gyula köszöntötte a megjelenteket, majd Köntös László gyűjteményi igazgató mondta el gondolatait. Mindenekelőtt kiemelte, hogy nagy öröm, hogy otthont adhattak ennek a kiállításnak, s azt is kiemelte, hogy a tárlat a pápaiság, az egyediség kiváló példája.

Hegyeshalmi László kurátor, művészettörténész megköszönte mindazok áldozatos munkáját, akik szenvedéllyel, áldozatválallással, lokálpatrióta hittel újraindították ezt a már elveszni vélt szép hagyományt. – Fontos ez a tárlat minden generációnak, az előttünk járóknak, de a fiataloknak is. Fontos szerepet tölt be a város kultúrájában, vizuális műveltségében – tette hozzá.

A kiállításban a kézzel megmunkált fa jól megfér a neoavantgárd örökséggel. Gesztusfestészet a figurális művekkel, profán a szakrálissal. Különösen megragadó a tárlat személyessége. Érezhetjük A. Tóth Sándor figyelő tekintetét, aki nemcsak egyszerű tanára volt a szárnyaikat bontogató művészeknek, hanem hatalmas gondoskodással és odafigyeléssel hozta ki növendékeiből a legjobbat. Biztosan mosolyog most.

A megnyitó után aztán mindenki megnézte a tárlatot, s nem csupán kiállításmegnyitó volt ez, hanem közösségi alkalom is, a művészek és művészetbarátok találkozója.